Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

56 Magánjogi Döntvénytár. delmes adós pénztartozását akár bírói ítélet, akár szerződés alapján átértékelt (valorizált) összegben köteles fizetni, ebben az esetben az 1923: XXXIX. t.-c. 3. §-a, illetve az 1925: XXXVII. t.-c. értelmében a késedelem idejére az 1923: XXXIX. t.-c. 2. §-ának második bekezdésében meghatározott mérsékelt összegű kártérítés jár, amelyet azonban a bíróság, ha ezt az eset körülményei indokolják, a törvényes késedelmi kamat mértékéig le is szállíthat. Kelt Budapesten, a kir. Kúriának a közpolgári (I.) és a váltó-, kereskedelmi és csődügyekben alakított (III.) jogegységi tanácsának 1928. évi március hó 19. napján tartott ülésében. Hitelesíttetett a kir. Kúria közpolgári (I.) és a váltó-, kereskedelmi és csődügyekben alakított (III.) jogegységi tanácsának 1928. évi március hó 27. napján tartott ülésében. := V. ö. Mjogi Dtár XX. 10. és az előző 39. sz. jegyzetét. 41. A kir. Kúria jogegységi tanácsának 35. számú polgári döntvénye. Megállapíthat-e a bíróság a 1877 : VIII. t.-c. 9. §-ának rendelkezése alá nem eső pénztartozások után a lejáratig terjedő időre a felek kikötése alapján 8%-nál magasabb kamatot ? (Vonatkozással a kir. Kúriának egyfelől P. IV. 7099/1926/15. és P. VII. 8868/1926/24. sz. alatt, másfelől P. V. 5716/1926 21. és P. II. 6287/12—1925. sz. alatt hozott ítéleteire.) Határozat: Az 1923:XXX1X. és az 1925:XXXVII. t.-cikkek nem érintik az 1877: VIII. t.-cikknek a kamatláb magasságát meghatározó rendelkezéseit. Ehhez képest a bíróság az 1877: VIII. t.-c. 9. §-a alá vagy más törvény eltérő rendelkezése alá nem eső pénztartozások után a lejáratig terjedő időre a felek kikötése alapján évi 8°/o-nál magasabb kamatot nem'állapíthat meg. Indokok : I. A kir. Kúriának az 1927. április 26-án P. IV. 7099/1926/15. sz. alatt kelt ítéletével elbírált perben az irányadó tényállás szerint az elsőrendű alperes a 3.) alatt csatolt kötelezvénnyel a másodrendű alperes által felvett 150 millió korona kölcsöntőkének s ezután 1925. évi július hó 15-től számított évi 20% kamatnak fizetésére kötelezte magát s ez a készpénztartozás 1925. évi szeptember hó 16. napján járt le. Az ítélet mind a lejáratig terjedő, mind pedig az ezt követő időre havi 172% kamatot ítélt meg a következő indokolással: «A gazdasági és a hitelviszonyoknak a gazdasági összeomlás következtében beállott lényeges megváltozása folytán a kamatokra vonatkozó szerződési kikötést az 1923: XXXIX. t.-cikkben megszabott kereteken belül megengedettnek kell tekinteni. Az 1923: XXXIX. t.-c. alapján ezidőszerint igényelhető legmagasabb kamat havi 172%-ot tesz ki. Ezért és figyelemmel a kötelezvény kelte idejére is, a kir. Kúria az adott esetben úgy találta, hogy a felperest a kötelezvényben