Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

54 Magánjogi Döntvénytár. XXXIX. t.-c. 2. §-ának második bekezdésében meghatározott mérsékelt összegű kártérítés, amelyei a bíróság adott esetben a törvényes késedelmi kamat mértékéig szállíthat le ? (Vonatkozással a kir. Kúriának egyfelől P. VII. 5552 1926 12. és P. IV. 7838/1026/23. szám alatt, másfelől P. V. 7288/1926/10., P. V. 3053 1926/24^ P. VII. 5736/23—1923. és P. I. 1528/1926/35. szám alatt hozott ítéleteire.) Határozat: Ha a késedelmes adós pénztartozását akár bírói ítélet, akár szerződés alapján átértékelt (valorizált) összegben köteles fizetni ebben az esetben az 1923. évi XXXIX. t.-c. 3. §-a, illetve az 1925: XXXVII. t.-cikk értelmében a késedelem idejére az 1923: XXXIX. t.-c. 2. §-ának második bekezdésében meghatározott mérsékelt összegű kártérítés jár, amelyet azonban a bíróság a törvényes késedelmi kamat mértékéig is leszállíthat. Indokok : 1. A kir. Kúria az 1927. április 28-án P. VII. 5552 1926 12. sz. alatt kelt ítéletében az átértékelt tőkekövetelés után csak 5% késedelmi kamatot ítélt ugyan meg, de az ítélet Indokolásából kitűnik, hogy az 192:5 : XXXIX. t.-c. 2 §-ának második bekezdése szerint járó mérsékelt kártérítést is megítélhetőnek találja. Az indokolás ide vonatkozóan a következőkép szól: «Áz 1923. évi XXXIX. t.-c. 3. S-a feljogosítja a bíróságot arra, hogy ha a tartozás átértékelve ítéltetik meg, a mérsékeltebb kártérítést a törvényes késedelmi kamat mértékéig leszállíthassa ; ezen az alapon a fennforgó esetben habár a felperes követelése 20% erejéig valorizáltatott, a felperes részére a mérsékeltebb kártérítést csak a törvényes 5%-ban állapította meg». Ugyanez a felfogás jut kifejezésre a kir. Kúriának az 1927. évi május hó 10-én P. IV. 7838/1926/23. szám alatt hozott ítéletében is. Ezekkel szemben a kir. Kúria az 1920. évi dec. 14-én P. V. 7258 1926 16. szám alatt hozott ítéletében a következőket mondotta ki: ((Alaptalan a felperesnek az 5%-náI magasabb kamatlábbal számított kamat meg nem ítélése miatt emelt panasza, mert az 1923 : XXXIX. t.-cikk 3. §-án alapuló bírói gyakorlat szerint a tőke értékkülönbözetének megítélése esetében a magasabb kamat fizetésében való marasztalásnak helye nincs». Ugyanezt az álláspontot foglalta el a kir. Kúria az 1927. évi április hó 28-án P. V. 3053/1920 24. szám, az 1927. évi május hó 4-én P. VII. 5756/1920/23. szám s az 1927. évi szeptember hó 21-én P. I. 1523/1920/35. sz. alatt hozottt ítéletekben, amelyekben kifejezést ad annak, hogy az átértékelt pénztartozás után a törvényes késedelmi kamat mértékét meghaladó kártérítési kamat megítélésének helye nincsen. A most közölt ítéletek szerint tehát a kir. Kúria ellentétes elvi alapon nyugvó döntést hozott abban a kérdésben, hogy ha a késedelmes adós pénztartozását átértékelt (valorizált) összegben köteles fizetni, ily esetben a tőketartozás után csak a törvényes késedelmi kamat jár-e, avagy pedig az 1923 : XXXIX. t.-cikk 2. §-ának második bekezdésében megállapított mérsékelt összegű kártérítés, amelyet a bíróság adott esetben a törvénves késedelmi kamat mértékéig szállíthat le ?