Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Magánjogi Döntvénytár. Az alperes ebben a háztartásban a saját előadása szerint is 240 pengő összeget kap a kezére, amiből a háztartást vezeti. Ezen felül az alperes elhalt örökbefogadó anyja után (16,000 P.) értékű ingó és ingatlan vagyont örökölt és gyári üzemre alkalmas V* résznyi ingatlan tulajdona után havi 48 pengő jövedelme van ; az ingó vagyonból jövedelme nem származik. E tén\állás mellett a fellebbezési bíróság azt a jogi álláspontot foglalta el, hogy az alperes a saját illendő tartásának veveszélyeztetése nélkül havi 48 pengő tartásdíjnál többet nem fizethet. A felperes a fellebbezési bíróság íléleiét anyagi jogszabálysértés alapján támadva, 1925. évi ápr. 1-től kezdődőleg havi 100 pengő megítélését és az alperesnek a költségekben való marasztalását kéri, mivel a szülőtarlás meghatározásánál a tartásra szoruló szülő elsőrendű életszükségleteinek a fedezésére nélkülözhetetlen összeg feliéi lenül jár s ez pedig a mai gazdasági és árviszonyok szerint a kért összegnél kevesebb nem lehet s az alperes még néhány ékszerének a feláldozásával is eme kötelezettségének eleget kell, hogy legyen. A felperesnek ez a panasza nem helytálló. A fennálló jogszabály értelmében a vagyontalan gyermek szülője valóban köteles mindenét megosztani gyermekének fenníariása céljából; s bár a gyermek is erkölcsileg kötelezve van szülőjével szemben még a vagyona állagának megcsonkításával is a nélkülözhetetlen tartást nyújtani, de a bírói gyakorlat állal kifejlesztett jogszabály szerint a szülővel szemben is megkívántató feltélelek esetén a gyermeket a szülőtarlás csak annyiban terheli, ha erre illő megélhetésének veszélyeztetése és vagyonállagának leiáldozása nélkül képes. A fellebbezési bíróság a tartásdíj mérvéi 1926. december hó l-től számítandólag havi 48 pengőben állapította meg. Ez az összeg a kir. Kúria megítélése szerint egy 75 éves, elgyengült, munkaképtelen munkásosztályhoz tartozó asszony szükséges eltartására Budapesten a legszükösebb viszonyok között sem elegendő, azonban az alperes vagyoni és kereseti lehetőségéhez képest ennél többet a saját létfenntartásának a veszélyeztetése nélkül nem fizethet. Ebből folvóan a felperes az ezt meghaladó összegre irányuló felülvizsgálati kérelmével elutasítandó volt. Az 1925. máj. 4. 1926. XI. 30-ig terjedő időre megszabott mérsékeltebb tartási összeget azonban a kir. Kúria megállapított »8 pengő tartásdíj mérvére felemelendőnek találta, mert a 48 pengő nem fedezi a felperes szükséges tartását s ily eselben a felperestől nem vonható el a kereset beadásától megítélt tartásdíj kiegészítés, mivel ez nem alkalmas a tartásdíj jogi természetével valóban össze nem egyeztethető tőkegyűjtésre.