Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Magánjogi Döntvénytár. 155 ügyanily mérvben értékelte át azonban a kir. Kúria ennek a kiskorúnak a járadékát az 1925. évi július hó 1. napjától 1928. évi április hó L-ig terjedő időre is, mert a rendeletben meghatározott átértékelési kulcstól eltérő átértékelésre okot fennforogni nem látott. Ugyancsak nincs ok arra, hogy a kk. W. Erzsébetet 1925. évi július hó 1. napjától 1925. évi augusztus hó 5. napjáig megillető járadék a rendelettől eltérő mérvben értékeltessék át. S minthogy a rendelet szerint ennek a kiskorúnak a járadéka 60 %-ban volt volna átértékelendő, kk. W. Erzsébet részére a kir. Kúria erre az egy hó (

50 X 33'63\ -— 1 19 pengő és 62 fillér (i6-82 + 2*80) járadéktőkét ítélt meg átértékelt járadék fejében. • Tartásra jogosultak kárigényére nézve v. ö. PHT. 195 — 197., Mjosi Dtár IX. S.. XI. 169. és 170., XII. 8. stb. 100. A felmondási időre járó javadalmazás a jogellenesen elbocsátott gazdatisztet a tömény erejénél fogva, arra való tekintet nélkül megilleti, hogy kapott-e máshelyt alkalmazást vagy nem. (Kúria 1928. jún. 6. P. II. 1219/1927. sz.) Indokok: Felperes felülvizsgálati kérelme folytán eldöntendő jogkérdés az volt, hogy felperes az 1900: XXVII. t.-c. felhívott 19. §-a értelmében az elvileg megállapított teljes kártérítésként a törvényes felmondási időre (1900 : XXVII. t.-c. 15. §.) egy évre járó teljes illetményeit, köztük a természetben való lakás készpénzben kiadandó ellenértékét, s így 1923. jan. 1-től kezdődő hat hóra is teljes egészében követelheti-e, tehát függetlenül attól, hogy felperes 1923. évi január hó 1-től kezdve gróf A. Gyula uradalmában új alkalmazást nyert. Ebben a jogkérdésben a kir. Kúria a fellebbezési bíróság jogi álláspontjával szemben, a felperes felülvizsgálati kérelmében felállított, fennebb kiemelt álláspontot fogadta el. Mert a kir. Kúria összhangban a korábban is követelt (1921. évi dec. 20-án P. II. 4195,1921. sz.) elvi álláspontjával úgy találta, hogy az 1900. évi XXVII. t.-cikk 15. §-ában meghatározóit, ebben az esetben egy évi felmondási időre járó javadalmazás a jogellenesen elbocsátott gazdatisztet a törvény erejénél fogva, arra való tekintet nélkül megilleti, hogy kapott-e máshelyt alkalmazást vagy nem; az idézett törvény 19. ^-ban a jogellenes elbocsátás következményeként megítélendő érdekmegtérítésnek legkisebb mértékeként a törvényes felmondási időre járó illetmény és pedig teljes egészében jelentkezik ; ebbe tehát az időközben elfoglalt állás javadalma bele nem számítható, a beszámítás csak az ezt meghaladó kárra vonatkozik.