Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)
130 Magánjogi Döntvénytár. hói sem, amely szerint az ajándékozó halála előtt néhány nappali említette, hogy szeretné a gyermekeit összehozni és kiegyeztelni, mert nem tudja, hogy leányai beleegyeznek-e az általa lett írásbafoglaltakba, pedig ő az írásbafoglaltakat igazságosnak tartja. Az ajándékozónak ezt a kijelentését ugyanis az tette indokolttá, hogy ajándékozási szerződést kötött, amelyet a megajándékozottak elfogadtak s amelytől ennélfogva egyoldalúan már nem állhatott el, akár élők közötti volt az ajándékozás, akár halál esetére létesült az. Mindezeknélfogva alaptalanok a felpereseknek mindama felülvizsgálati panaszai, amelyek arra vonatkoznak, hogy a fellebbezési bíróság a szerződést élők közti ajándékozási szerződésnek minősítette, amelynek érvényéhez az 1876: XVI. törvénycikkben meghatározott alaki kellékek fennforgása nem kívántatik meg. A felülvizsgálati kérelemben felhozott az az állítólagos tény. hogy az első és harmadrendű alperesek az ajándékozó halálával nem teljesítették a felperesek javára kikötött összegek kifizetésére vonatkozó kötelezettségüket, nem szolgálhal alapul arra, hogy a felperesek, mint a szerződésben kijelölt kedvezményezettek a szerződés hatálytalanítását kövelelhessék, mert az ő joguk csak erre terjed ki, hogy a meghagyás teljesítését követeljék. A felperesek idevonatkozó felülvizsgálati kérelme is alaptalan. A fellebbezési bíróság ítéletében megállapított s meg nem támadóit tényállás szerint a II) alatti ajándékozási szerződést G. F. harmadrendű alperes is elfogadta és pedig úgy az okirat felvételét megelőző szóbeli tárgyalások alkalmával, mint a szerződés írásba foglalását követő időben (P. E. lanu szerint néhány héten belül). Az okirat felvételét megelőző szóbeli tárgyalások alkalmával az ajándékozásnak a harmadrendű alperes részéről történt elfogadása nyilván közvetlenül az ajándékozóval szemben történt; ami pedig az okirat felvétele után a szerződésnek a P. E. előtt történt elfogadását illeti, e tekintetben nem lehet feltételezni, hogy a nevezett alperes a szerződés elfogadását ne hozta volna az apjának az ajándékozónak is tudomására s így a felülvizsgálati kérelemben felhozott annak az érvelésnek, hogy az elfogadás nem történt az ajándékozóval szemben, alapja nincs. Az írásbeli szerződésben foglalt ajándékozásnak a harmadrendű alperes részéről történt elfogadása szóbeli nyilatkozattal is jogérvényesen mehetett végbe, mert a szóval történt elfogadás még a 4480/1918. M. E. sz. rendelet életbelépése (1918. év október hó 15-ike) előtti időbe esik s a haszonélvezet fenntartásával ajándékba kapott ingatlanok birtokát a fentebb kifejtettek szerint a
