Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

•130 Magánjogi Döntvénytár. kötelezi, hogy felperesnek 15 nap alatt 100 pengő felülvizsgálati költséget fizessen. Indokok: Az irányadó tényállás szerint a felperes kényT szeregyességi ügyében közte és hitelezői között 1924. március 24-én oly érlelmű egyesség jött léire, mely szerint felperes az egyesség halálya alá eső tőke, kamat és költségkövetelések 60%-ának utolsó harmadik részielét 1927. évi január 2-án köteles a hitelezőknek megfizetni; a felperes és az alperes akkori ügyvédje dr. B. L. pedig abban állapodtak meg, hogy felperes a tőke és kamatok 60%-át közvetlenül alperesnek, a perköltség 60%-át pedig közvetlenül az ügyvédnek fizeti; a tőke és kamat 60%-ának utolsó harmadát felperes — 1927. év jan. 2-ka vasárnapra esvén — január 3-án adta postára és alperes azt január 4-én kapta meg, a perköltség 60%-ának utolsó részletét pedig felperes 1927. év január 18-án postán küldötte meg dr. B. L. ügyvédnek. A tényállásból folyólag felperes jogosult volt az egyességileg megállapított tőke és kamalhányad harmadik részletét közvetlenül alperesnek, a perköltséghányad utolsó részletét pedig közvetlenül dr. B. L. ügyvédnek fizetni, mert az említett megállapodás és az első két részletnek a megállapodás alapján az ügyvéd kezéhez történt fizetése erre felperesnek jogot adott. Alaptalan ennélfogva alperesnek az a felülvizsgálati panasza, hogy a perköltség utolsó részletének az ügyvéd kezéhez való fizetése nem volt szabályszerű és hogy a fellebbezési bíróság a fizetésnek ebből a módjából jogszabálysértéssel nem vonta le azt a jogi következtetést, hogy a szabálytalanul történt fizetés a követelés kényszeregyességileg elengedett részének feléledését maga után vonta. Az 1927. évi január 2-án esedékes volt tőke és kamatrészlet fizetésével felperes késedelembe esett, mert azt az irányadó tényállás szerint 1927. január 3-án adta postára és alperes január 4-én kapta meg; a teljesítés pedig nem a pénz postára adásával, hanem a jogosított által történő átvételével tekintendő megtörténtnek. Alaptalan ehhez képest felperesnek a fellebezési bíróság ítéletének azon indoka ellen irányuló csatlakozási felülvizsgálati panasza, hogy a tőke és kamat utolsó egyességi részletének fizetése körül felperes késedelembe esett. A jelen esetben azonban a felperesnek ebből a késedelméből nem vonható le az a jogi köveikeztetés, hogy alperes joga a követelés elengedett részéhez feléledt, habár az egyesség értelmében a részletfizetés elmulasztása vagy nem pontos teljesítése ez a joghátrány a felperes terhére ki is köttetett. Az 1927. év január 2. napja ugyanis vasárnapra esett, egymásután tehát két ünnepnap következett és alperes az esedékes