Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

124 Magánjogi Döntvénytár. örökhagyó nagyapja a visszatérés elengedésével a háború kitörése előtt lizette ki a 3000 kor. váltótartozást. A 2688 aranykorona átértékelése ellen irányuló panasz alaptalan, mert nem vitás, hogy az örökhagyó nagyszülői és az örökhagyó apja földművesek voltak, amiből következik, hogy a nagyszülők készpénzkölcsön nyújtásával és az örökhagyó apja földművesek voltak, amiből következik, hogy a nagyszülők készpénzkölcsön nyújtásával és az örökhagyó apja készpénzkölcsönnek gyümölcsöztetés céljára elfogadásával nem foglalkoztak iparszerííen ; az örökhagyó apja a kölcsönvett 2088 koronát ingatlanok vétele után kiszabolt illeték fizetésére fordította, tehát oly módon használta fel, hogy magát a pénz értékének csökkenése ellen megvédte, az ingatlan pedig, amelybe a kölcsön befektetve lett, megvan a hagyatékban. Ezeknél fogva az 1928 : XII. tc. ÍJ. §-ának 2. pontja értelmében a 2ü88 aran5korona kölcsöntartozás átértékelhető. Az átértékelés mértékére vonatkozó panasz alaptalan, mert az 1928 : XII. tc. 12. és 15. §-aiban említett körülmények figyelembevételével a kir. Kúria sem talál 50%-nál magasabb átértékelést indokoltnak és méltányosnak. Az 1915. évi március havi értékű 1190 korona 99'6 aranykoronával egyenlő. A 20,000 + 991*6 = 22'49-l'6 aranykorona ági érték 50%-ának 13,028-68 pengő, a 2688 aranykorona kölcsöntőke felerészének pedig 1557 pengő felel meg. Az átértékelt követelés után követelhető kamatnak 5%-al meeítélése megfelel a kir. Kúria gyakorlatának. Az elsőrendű alperes a Pp. 534. §-ában említett okok alapján meg nem támadott s ezért a felülvizsgálatban is irányadó ténymegállapítás szerint R. M.-al ágyassági viszonyban él s ennélfogva az özvegyi jogra érdemetlen. Minthogy az érdemetlenség már a megállapításra okul szolgáló tény elkövetésével beáll; reá nézve tehát az ági érték kamatának a kereset beadása napjától kezdődően megítélése nem sérelmes. Az elsőrendű alperes a miatt nem élt panasszal, hogy a másod- és nyolcadrendű alperesek javára is köteleztetett az ági érték kifizetésére, jóllehet ezek a kereseti kérelemhez nem csatlakoztak, a felperesek pedig az alperesek javára marasztalási kérni nem jogosultak. Ezzel a kérdéssel nem kellett tehát a kir. Kúriának foglalkoznia. Felesleges annak a kutatása is, hogy néhai H. I.-nak a leszármazói, akik hatod- és nyolcadrendű alperesekként utólag vonattak perbe, olyan kapcsolatban állanak-e a többi peres féllel, amely őket ági öröklésre jogosítja és hogy a felperesek s a másodés nyolcadrendű alperesek egymás között milyen arányban vannak az ági öröklésre hivatva, mert ez a kérdés az elsőrendű alperesre, aki a miatt, hogy az alperesek javára is elmarasztaltatott, közömbös. A teljesítési időnek hat hónapban megállapítása a marasztalási összeg nagyságára való tekintettel megfelel az 1928 : XII. tc. 16. §-ának.