Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Magánjogi Döntvénytár. 111 Ezekre való tekintettel a pénzkövetelés teljes összegű megítélése az alperes vagyoni romlását okozná, minélfogva a felperes erre irányuló felülvizsgálati kérelme nem helytálló, de viszont a fellebbezési bíróság 20%-os megállapítása aránytalanul méltánytalan a felperesre nézve s így a peresfelek viszonyaira tekintettel a felperes pénzkövetelése 40% arányban mutatkozik megítélhetőnek. Ehhez képest a fellebbezési bíróság ítélete a tőkére nézve ily értelemben megváltoztatandó volt. A felperes által megőrzésre átadottnak vitatott «arany))-érmék tekintetében nincs adat a perben arra, hogy ezt a vagyonrészt az alperes a pénzromlás időszakán (1918—1925) átmentette volna, ellenkezőleg az nyert megállapítást, hogy a levelek szerint 1918ban meglévőnek jelzett aranyértékek a felperessel közölt házépítésre használtattak fel, minélfogva az 1928: XII. t.-c. 35. §-ban foglalt rendelkezések értelmében e részben is csak aránylagos megtérítésről lehet szó (950—1923. M. E. sz. rendelet). A kapott értékek után az alperes kamatfizetésére kötelezettséget — az ügy természete szerint — nem vállalt, tehát a felperes a kereset beadását megelőző időre kamatot nem igényelhet. A kereset beadása utáni időre, a 34 jogegységi döntésre is figyelemmel, a kir. Kúria is 5%-nál magasabb kamatot megítélhétőnek nem talál. E döntéssel ellentétes felperesi felülvizsgálati panaszok a felhívott jogszabályoknál fogva alaptalanok. De alaptalan az alperes ama felülvizsgálati panasza is, hogy a felperes pénzkövetelése kiegyenlítés folytán megszűnt volna. E részben a fellebbezési bíróság tényként állapította meg, hogy az alperes idevonatkozó bizonyítása eredményre nem vezetett és az időpontok kizáró jelentősége folytán eljárási jogszabálysértés nélkül mellőzte H. Gábor vízvezetéki szerelő tanukénti kihallgatását is. Az alperes által a felperes gyermekeinek juttatott összegek — az alperes által csatolt levelek értelmezése szerint — egyáltalán nem hozhatók a felperes követelésével kapcsolatba. A kiadni rendelt ingókra nézve is alaptalan a felperes oly irányú panasza, hogy azok olyan állapotban lettek volna megítélendők, amily állapotban átadta, mivel a felperes által is tudott használat folytán ez jogilag lehetetlen. A bűtorhasználat folytán beállott értékcsökkenésért természetesen az alperes felelős. A felperes azonban erre irányuló kárigényét e per keretében nem érvényesítette. Viszont alaptalan az alperes panasza is az ingók kiadása