Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)

Magánjogi Döntvénytár. 97 alperesnek a házasság tartama alatt és illetőleg a házasság jogerős felbontása idejében viselt pénzügyminiszteri osztálytanácsosi rangjához képest, másfelől pedig a felek és különösen az alperes vagyoni és kereseti viszonyaihoz mérten ugyan, de legfeljebb az alperes által közjegyzői okiratba foglalt szerződéssel felperes részére kötelezeti havonkénti 300 korona valóságos értéke erejéig illeti meg és ezekhez képest az előző perben felperes végleges nőtartásdíját 1924. évi november hó 1. napjától kezdve havi 2.000,000 korona (160 P) összegben állapította meg azért, mert a vagyontalan és kereset nélküli felperessel szemben az ugyan szintén vagyontalan, de akkor már kir. pénzügyminiszteri nyugdíjat élvező alperesnek csakis havi 464 aranykorona, lakbér negyedes hónapokban pedig 603 aranykorona jövedelme volt. A jelen tartásdíj felemelési per eldönthetése szempontjából tehát — a Pp. 413. §-ában foglalt anyagjogi szabályra való tekintettel — az ügydöntő kérdés egyedül az, hogy a felek és főleg az alperes vagyoni és kereseti viszonyaiban, valamint az általános gazdasági helyzetben, különösen a megélhetés eszközeinek a megszerzése terén minő és müven méretű változások következtek utóbb be? Nem vitás a felek között az a tény, hogy a felperes és alperes ma is vagyontalanok, felperes ma is kereset nélkül van, alperes pedig nem mutatott reá olyan adatra, amelyből arra lehetne következtetni, hogy felperes — a társadalmi állásának és képességeinek megfelelő kereseti forrásul szolgáló — valamely foglalkozást egyáltalában, főleg pedig abból a célzatból kerülne, hogy ezzel végleges nőt;irlásdíjának a felemelését alátámassza. Különben feleknek a közjegyzői okiratba foglalt szerződésből kitetsző célzata és akarata nem irányult és nem is irányulhatott arra, hogy a felperes az alperes állal neki fizetni kötelezett tartásdíj mellett még jövedelmet hajtó foglalkozást is folytatni volna köteles; kizárja ezt a kir. Kúria előző perbeli ítéletében is kifejezésre jutott az az álláspont is, hogy az alperes által kötelezett tartásnak 300 koronában megállapított havi összege a felperes rangszerű és a felek vagyoni és kereseti viszonyaihoz mért illendő tartására a szerződés keletkezése idejében, azaz 4 916. évi február hó 28-ik napján létezett állapotnak megfelelően egymagában is elegendő volt és így alperes előtt is csak az a célzat lebeghetett, hogy felperes a részére akkor kötelezett tartásdíj 300 korona havi Összegéből — minden jövedelmet hajtó foglalkozás nélkül is — illő eltartásának eszközeit magának megszerezhesse. Ezeknél fogva nem helytálló alperesnek az a felülvizsgálati kérelmében panaszként is felhozott az az érvelése, hogy a felperes tartásdíjának a felemelésének legfeljebb az a körülmény Magánjogi Döntvénytár. XXI. 7