Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XXI. kötet (Budapest, 1929)
92 Magánjogi Döntvénytár, közjegyzőnek meg kell állapítania, hogy mint örökösöknek kiknek van öröklési igényük és mily címen. Ide vonatkozólag a S. D.-né szül. B. J. hagyatékáról felvett jegyzőkönyvben az foglaltalik, hogy a szerzeményi vagyonban öröklésre hivatva volna törvényes felmenői öröklés címén felerészben özv. B. J.-né, felerészben néhai B. J. jogán gyermeke J. Gy.-né. A kir. közjegyzőnek ez a megállapítása azonban arra való tekintettel, hogy az örökhagyó házastárs hátrahagyásával halt el, nyilván téves jogi felfogáson alapult és alkalmas volt a hátrahagyott házastárs (a felperes) megtévesztésére. Mivel ezek szerint az eljáró kir. közjegyző a felperest jogai felől fel nem világosította, sőt egyenesen tévedésbe ejtette, ezért a felperesnek joga van megtámadni az ez alkalommal kötött osztályos egyességet annyiban, amennyiben az a szerzeményi ingóknak átadásáról intézkedik. S ha való is L. F. kir. közjegyzőhelyettesnek a perben tett vallomása, amely szerint a felek előzőleg dr. B. L. kir. közjegyzővel értekeztek s ő hozzá már kész tervezettel jöttek, ebben az esetben az 1874 : XXXV. tc. 59. §. második bekezdése értelmében a hagyatéki tárgyalási jegyzőkönyvbe kellett volna venni, hogy a felek a törvényes rendelkezésekre történt figyelmeztetés után is megmaradlak kérelmük mellett. Ez azonban nemcsak hogy meg nem történt, hanem a jegyzőkönyv a fentiek szerint egyenesen a kir. közjegyzőnek jogilag téves megállapítását tartalmazza a felek öröklési jogait illetően. Nem sértett tehát a fellebbezési bíróság jogszabályt, amikor az osztályos egyességet az ingókról intézkedő részében érvénytelennek tekintette. A fellebbezési bíróság ítéletében megállapított lényállás szerint ' nincsen bizonyítva az alpereseknek a per során tett az az állítása, amely szerint a pórleltárban l —31, 34. és 35. tételek alatt felvett ékszereket és drágaságokat a felperes a másodrendű alperes leányának ajándékozta. Ide vonatkozólag a fellebbezési bíróság a Pp. 270. §-a értelmében az okszerűséggel ellentétben nem álló módon megindokolta ítéletében, hogy L. A. tanú vallomására való tekintettel miért nem tulajdonított B. I. tanú vallomásának bizonyító erőt. Ily körülmények között pedig a bizonyítékok mérlegelése a felülvizsgálat körén kívül esik. Az a körülmény pedig, hogy ezek az ékszerek és drágaságok a hagyatéki leltárba eredetileg fel nem vétettek, nem alkalmas az alperesek tényállításának bizonyítására, mert fenforog annak lehetősége, hogy a leltárba való felvétel mellőzése az illeték eltitkolása végett történt. i
