Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

Magánjogi Döntvénytár. pótra térjen, miért is a megállapított tőkekövetelés után az esedékesség napjától járó törvényes kamatot ítélt.» — Az eddigi gyakorlatra I. Mjogi Dtár XIX. 95., XVIII. 13. és fent 1U. sz. — V. ö. az előbbi -27. sz. esetet. 29. /. A bírói gyakorlat a hajózási vállalatok kártérítési felelősségére nézve általában azokat a szabályokat alkalmazza, amelyeket a vaspályákra az 1874 . XVIII. t.-c. foglal magában. — II. Ahol a felelősségre a többször említett törvény 1. §-ában foglalt jogszabály kiterjesztésének van helye, ott nem lehet mellőzni az elévülésre vonatkozó rendelkezés (9. §.) alkalmazását sem. — ///. Az eljárás szünetelése esetén a félbeszakadt elévülés az elmulasztott tárgyalási határnaptól számítva újra kezdődik. (Kúria 1927. febr. 17. P. VI. 1314/1926. sz.) indokok: A bírói gyakorlat a hajózási vállalatok kártérítési felelősségére nézve általában azokat a szabályokat alkalmazza, amelveket a vaspálvákra az 1874 : XVIII. t.-c. foglal magában. (P. VI. 2709 1918., P. VI. 1332/1919. sz. kúriai" határozatok.) Ebben a törvényben a vaspályákra kimondott felelősségnek kiterjesztését az elbírálást kívánó esetnek hasonlósága, vagyis az a megfontolás hozta magával, hogy a veszélyes üzem fenntartója hibája nélkül is éppen úgy felel az üzeme folytatásánál másokra háramló kárért, mint az említett törvény értelmében szintén veszélyes üzemi vaspályavállalatok. Nyilvánvaló, hogy az utóbbi vállalatokra kimondott felelősségnek szigorúbb voltával és a mentesítő bizonyítás terhének a vállalatra hárításával függ össze a törvény 3. §-ának a kártérítési követelés elévülésére vonatkozó rendelkezése, mert nem a balesetért felelős vállalattól függ, hogy mentesítő bizonyítékait perben mikor érvényesítheti, tehát az elévülésnek rendes határideje mellett könnyen kerülhetne a méltányossággal ellenkező abba a helyzetbe, hogy bizonyítékaitól, hacsak előleges bizonyításra nem volt módja, végképp elesik. Az említett törvénynek rendelkezései tehát nem hagynak fenn kétséget a törvényhozónak ama szándéka felől, hogy a szigorúbb felelősséget rövidebb elévülés alá akarta vonni. Már ebből következik, hogy ahol a felelősségre a többször említett törvény 1. §-ában foglalt jogszabály kiterjesztésének van helye, ott nem lehett mellőzni az elévülésre vonatkozó rendelkezés (9. §.) alkalmazását sem.