Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

Magánjogi Döntvénytár. 13 27. Ahol nincs szó pénzromlásról és annak következtében beállott kárról, ott az 1923 .'XXXIX. t.-c-ben meghatározott kártérítés mellőzésével csak a törvényes késedelmi (5%-os) kamat ítélendő meg. (Kúria 1927. jan. 13. P. L 5415 1926. sz.) A kir. Kúria: A fellebbezési bíróság ítéletét részben megváltoztatja, s a fellebbezési bíróság állal az 1923: XXXIX. t.-c. alapján megállapított kártérítés helyett, a megítélt tőke után 1924. évi dec? 20-ik napjától járó 5%-os kamatot ítél meg. indokok: Az elsőbíróság ítéletében megállapított tényállás szerint az alperes a kereset beadása után a kereseti követelés fennállását elismerte és a hivatkozott dr. V. Imre tanú vallomása szerint annak pár napon belül való kifizetését is megígérte. Ezt a ténymegállapítást az alperes fellebbezésében megtámadta ugyan és megcáfolása végett dr. P. Béla tanukénti kihallgatását kérte, a fellebbezési tárgyalás folyamán azonban ennek a tanúnak a kihallgatásától elállott, A fellebbezési bíróság ítéletében az elsőbíróság által megállapított tényállást elfogadta, az alperes pedig a tényállásnak ezt a részét felülvizsgálati kérelmében nem támadta meg és így az a Pp. 534. §-ának rendelkezése szerint a felülvizsgálati eljárásban irányadó. Az alperes tehát már a követelés elismerése és feltétlen fizetési Ígérete alapján volt az anyagi jogszabályok értelmében a keresetbe vett tőke megfizetésében marasztalandó. Ezzel szemben a követelés keletkezésére vonatkozó előzmények nem perdöntők, miért is azokat illetően felhozott felülvizsgálati panaszokkal mint tárgytalanokkal a kir. Kúria nem is foglalkozott, hanem a felülvizsgálati kérelmet a kereseti tőkekövetelésre vonatkozóan már a kiemelt okból elutasította. Az 1927: XXXIX. t.-c. az annak 3. és 4. §-aiban foglalt rendelkezésekből, valamint a törvényjavaslat indokolásából kitűnően azért állapít meg a hitelező javára késedelmi kamat helyett magasabb kártérítést, hogy a pénzromlás folytán a tőkében bekövetkezett értékcsökkenésért kárpótolja a hitelezőt. Az adott esetben azonban pénzromlásról s az annak következtében a felpereseket ért kárról nincsen szó, mert a vételár összegének megállapítása, — amelynek része a kereseti követelés, — oly időben történt, amikor pénzünk értéke már állandósult. Ezért a kir. Kúria a felülvizsgálati kérelem folytán a fellebbezési bíróság ítéletének idevonatkozó részét megváltoztatta és