Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

30 Magánjogi Döntvénytár. S mivel az E), illetve F) alalli okiratok szerint történt vagyon­átruházás megosztható: ennélfogva a kir. Kúria kimondta, hogy az E) alatti szerződés az abban foglalt vagyonátruházás felerésze tekintetében érvénytelen s ennek folyományaképpen a felperes az F) alatti okirat alapján az alperes telekkönyvi tulajdonába jutott ingatlan vagyon felét visszakövetelheti. Itt nem lehet szó a szerződésnek az érvénytelen részében történt utólagos jóváhagyásáról sem. Ugyanis az E) alatti szerződés szerint az ingatlanok már a szerződés kelte napján átmentek az alperes birtokába és e szerződés alapján a tulaj­donjogot a becsatolt telekkönyvi kivonatokból kitetszően az alperes javára a telekkönyvi hatóság már az 1920. évi április hó 27-én 1427. sz. alatt beadott kérvény alapján bekebelezte. Ily körülmények közölt nem lehet az ügyletnek a felperes részéről való utólagos jóváhagyásának, tekinteni egymagában azt, hogy a felperes a már meg­történt birtokbaadás és telekkönyvi bekebelezés folyományaképpen az F) alatt csatolt s még 1918. évi november hó 23-án kelt tulajdonközösség megszüntetési megállapodás értelmében megosztandó egyes ingatlanokra vonatkozó vázrajzot 1920. évi július havában aláírta, ugyanakkor a még az ugyancsak az 4918. évi november hó 23-án kelt G) alatti megállapodásban vállalt kötelezettségnek meg­felelően az illetékkülönbözetet az alperesnek megtérítette, majd az E) alatti szer­ződésben kikötött tartozásátvállalás folyományaképpen 1922. évi október hó 3-án háromrendbeli kölcsönmegosztási nyilatkozatot aláírt. Annál kevésbbé lehet a felperes e lényeiből utólagos jóváhagyásra követ­ke/telni, mert a felperes az alpereshez korábban 1920. évi május hó 24-én írt levelében kijelentt, hogy nem nyugszik addig, amíg legalább részben jóvá nem teszi a hibás megállapodási, mivel az csak az egyiknek (az alperesnek) előny, míg a másikat mindenképpen megrövidíti. Annak következményeképpen, hogy a felperes az F) alatti okirat szerint az alperes tulajdonába jutott ingatlan vagyon felét visszakövetelheti, a felperes egyidejűleg megtéríteni köteles az alperesnek a szóbanlevő vagyonátruházásból folyóan teljesített kiadásainak, nemkülönben az ingatlanok értékét növelő és még meglevő beruházások értékének a felét. Arra nincsen a perben semmi adat, hogy a felek bármelyike a szerződés megkötésekor tudta volna, hogy a szerződés az al­peres születendő fiára vonatkozóan teljesíthetlen. A szerződés tel­jesítésének e részben való lehetetlenségét a kir. Kúria egyik fél hibájául sem találja felróhatónak. Annak eldöntése végett, hogy az alperes az említett ügylettel tulajdonába jutott ingatlanok fele fejében mit tartozik a felperes­nek visszaszolgáltatni, továbbá, hogy ezzel egyidejűleg a felperes mennyit tartozik az alperesnek megtéríteni: a kir. Kúria az ügyet további tárgyalás és újabb ítélet hozatala végett a fellebbezési bírósághoz viszautasította. = Ad I. Arra nézve, hogy a helyettesített utóörököst az utóöröklési jog Önállóan illeti meg és hogy arról az ő törzselődje, reá kiterjedő hatállyal, le nem mondhat, 1. Mjogi Dtár XIX. 31. Öröklésről lemondás hatásáról egvébként

Next

/
Oldalképek
Tartalom