Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

Magánjogi Döntvénytár. 19 vételével folytattatott is le az a per, amelyben hozott ítélet alapján helyeztetett a jelen perbeli alperes végrehajtás útján birtokba: ez a birtokbahelyezés, mint nem a jelen perbeli alperes hatalmával, hanem a foganatosításra kiküldött bírósági végrehajtó hivatalos hatalmával eszközölt birtokbahelyezés nem önhatalmú birtokbahelyezkedés, és mint hivatalos eljárás titokban (clam) történtnek sem tekinthető. = Birtokbahelyezés hatósági közeg közbejöttével Dtár r. f. X. 251., XXIV. 32., Dtár új f. VI. 18. 18. A tékozlás meghatározásánál a döntő súly azon fekszik, hogy a vagyonjogi rendelkezések oly természetűek legyenek, hogy bennök a gondnokság alá helyezendő személynek oktalan és haszontalan költekezésre való hajlama jusson kifejezésre, amely alapos aggodalmat kelthet abban az irányban, hogy eljárásával magát vagy családját elszegényesedés veszélyének teszi ki. (Kúria 1926. nov. 30. P. III. 2882/1926. sz.) Judokok: A fellebbezési bíróság tényként állapította meg, hogy az alperes 1898. december 27-től 1921. november 22-ig többrendbeli ingatlant adott el; így eladta minden ok nélkül 1919-ben 2 szántóföldjét, gazdasági épületeit és 2 házát, 1921-ben pedig egy darab szántóföldjét és neki csak 12 hold 634 Q-öl ingatlana maradt; háza pedig nincs. Ezenfelül elidegenítette az alperes gazdasági élő-és holt felszerelését és a gazdálkodást megszüntette. Ezekből a tényekből azt a következtetést vonta le a fellebbezési bíróság, hogy az alperesnek cselekedetei a tékozlás fogalmát kimerítik. Az alperes megtámadta a fellebbezési bíróság ítéletét azon az alapon, hogy ez a következtetés téves és anyagi jogszabályba ütközik. Ez a panasz alaptalan. (... Mint a fejben ...) A becsatolt adásvételi szerződések szerint az alperes az 1919. és 1921. években a következő ingatlanait adta el: az 1919. szept. 15-én kelt szerződéssel a dunavecsei 1729. számú telekkönyvi betétben foglalt 704. és 705. helyrajzi számú lakóházat és tartozékait 8000 K-ért; az 1919. szeptember 20-án létrejött szerződéssel a dunavecsei 28. sz. betétben A+4. sorszám és a dunavecsei 2930. számú betétben A+3. sorszám alatt felvett ingatlanát 24,000 K-ért és végül 1921. november 22-én a dunavecsei 29. számú betétben A+2. sorszám alatt írt földjét 8000 K-ért. Az eladások okára előadta ugyan az alperes, hogy a dunavecsei 28. és 2930. számú betétekben foglalt ingatlanok vételárából adósságot fizetett és e részben Cs. Sándor és B. Sámuel 2*