Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

10 Magánjogi Döntvénytár. ményeket; a kir. Kúria sem tekinti vissztehernek. A fellebbezési bíróság ugyanis helyesen jutott a H. Ambrusra átruházott ingatlanok nagyságára (13,969 négyzetöl) tekintettel arra a következtetésre, hogy az említett évi szolgáltatások az ingatlanok tiszta hasznaiból kikerüllek. A szóbanlevő vagyonátruházásnál visszleher gyanánt csak az átvállalt tartozások jöhetnek számításba 1200 K (békebeli korona) értékben, ami ugyanennyi aranykoronának felel meg. A fellebbezési bíróság ítéletében megállapított tényállás szerint H. Ambrus az 5318. sz. betétben felveit ingatlanait az 1911. évi január hó 1-én kelt adásvételi szerződéssel eladta 8000 K-ért. Az állandó bírói gyakorlat szerint az elidegenített külön vagyon megtérítése szempontjából a különvagyon helyett az annak eladási árában kifejezésre jutó érték az irányadó. Eszerint az említett, az 531K. sz. hétéiben felvett ingatlanokat az azok eladása alkalmával elért vételárnak megfelelően 5000 K-ban (békebeli korona) kell számításba venni, ami 5000 aranykoronának felel meg. Levonva ebből az 5000 K-ból az ingatlanok átruházása alkalmával átvállalt tartozások értékét vagyis 1200 aranykoronát, a különvagyon tiszta értéke g\anánt 3800 aranykorona jelentkezik. Minthogy a közszerzeményi ingatlanok felét H. Ambrus lemenő örökösei megkapják, ugyanők a közszerzeményből kiadandó különvagyonnak felére nézve ezzel már kielégítést nyernek, s ezért a felperessel szemben a 3800 K tiszta különvagyonértéknek csak felére, azaz 1900 K-ra tarthatnak igényt, amiből a másodrendű alperesre, valamint a férje jogán a harmadrendű alperesre fejenként annak egyharmad része, azaz 633 K (aranykorona) esik. Az említett 033 aranykorona arra való tekintettel, hogy jelenleg 1 aranykorona 14,500 papírkoronával egyenértékű, 9.178,100 K-nak (mai értékű papírkoronának) felel meg. Figyelemmel egyfelől a családjogban irányadó méltányos kiegyenlítés éhére, s figyelemmel másfelől arra a szempontra, hogy a koronánk nagymérvű értékcsökkenéséből eredő hátrány nem róható kizárólag a kötelezeti fél terhére : a Kúria a teljes felértékelés (valorizálás) eredményeként jelentkező fenti 9.178,500 koronát az adott eset körülményeire tekintettel 6.000,000 K-ra mérsékelte. E jelentékeny mérséklésre való figyelemmel tárgytalanná vált a felperesnek a felülvizsgálati kérelemben előterjesztett az a kérelme, hogy az 5000 K vételárból a vételi illelék felének kifizetéséből folyóan 107 50 K levonassék. A másod- és harmadrendű alpereseknek ekként fejenként megítélt 6.000,000 korona különvagyonra azonban a felperest özvegyi haszonélvezeti jog illeti meg. Ehhez képest ki kellett mondani, hogy a felperes a másod- és harmad-, rendű alpereseknek fejenként a 6.000,000 K-t csak özvegyi jogának megszűnése után lesz köteles kifizetni. Egyúttal a felperesnek közszerzemény címén megítélt ingatlanokra a másodés harmadrendű alperesek javára külön-külön 6.000,000 K tőke erejéig különvagyon megtérítése címén a zálogjog bekebelezését el kellett rendelni. A fellebbezési bíróság a felperes özvegyi haszonélvezeti jogát H. Anna harmadrendű alperesnek a perben előterjesztett viszontkereseti kérelme folytán az Ő részére a férje, néhai H. Antal jogán megítélt ingatlanillelőségek felére korlátozta azon az alapon, hogy H. Antall a köteles része minden tehertől mentesen illette meg, s ezt a jogot a harmadrendű alperes, mint H. Antal végrendeleti örököse sikerrel érvényesítheti. A fellebbezési bíróságnak ezt a jogi álláspontját a kir. Kúria