Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

Magánjogi Döntvénytár. 131 rendeli annak 1. §-a azt, hogy az ingatlant elidegenítő jogügylet érvényességéhez a jogügyletnek írásba foglalása szükséges. - II. Az előzetes megbízás hiányát az utólagos jóváhagyás pótolja, mely konkludens tényekben is nyilvánulhat. (Kúria 1927. máj. 7. P. I. 8070/1925. sz.) Indokok : Az iratokból megállapítható nem vitás tényállás szerint a felperes időközben elhalt férje G. István az istvándi 139. sz. tjkvben A: I. 1. sor 224/b/hr. sz. alatt felvett 888 négyszögöl kiterjedésű és osztatlan fele-fele részben az ő és a felperes tulajdonául felvett — ház, udvar, kert és rétből álló — ingatlant az 1921. ápr. 21-én kelt szerződéssel eladta T. G. Imrének azzal a kikötéssel, hogy a 140,000 K-ban megállapított készpénzvételárból a vevő 1921. év május havában 80,000 K-t, ugyanazon év augusztus havában pedig a többi 60,000 K-t megfizeti s ezenfelül az özvegyi haszonélvezetre jogosult özv. G. Jánosné részére egy szobában való lakhatási jog és kertrész használat tartatott fenn és a vevő egy tűzhely felállítására is kötelezte magát. Az adásvételi ügylet megkötésénél a felperes személyesen nem működött közre, hanem azzal a kijelentéssel, hogy a felperes részéről arra megbízása van, a felperes nevében is férje néh. G. István járt el és ő vette fel az 1921. május havában esedékes volt és a vevő által fizetett 80,000 K vételárrészletet is, de a felperes a szerződésről kiállított okiratot utóbb szintén aláírta. A vevő, T. G. Imre azonban az 1921. év augusztus havában esedékessé vált további 00,000 K vételárrészletet nem tudta megfizetni, miért is G. István — aki ezúttal is kijelentette, hogy a felesége (a felperes) részéről megbízása van és ezen e címen a felperes nevében is eljárt — továbbá T. G. Imre és az alperes abban állapodtak meg, hogy az előbb ismertetett szerződés hatálytalanításával a szóbanlevő belsőségből T. G. Imre csak a rétet tartja meg, illetve veszi át 11,000 K-ért, a belsőségnek a házból, udvarból és kertből álló többi részét ellenben pedig az alperes veszi meg. Hogy pedig az eredeti 140,000 K vétetár ezúttal is elérhető legyen, abban állapodtak meg, hogy a T. G. Imrének az általa kifizetett 80,000 K-ból a rétre eső 14.000 K vételár levonása után a felperesektől visszajáró 66,000 K kifizetését az alperes vállalta át; az idevonatkozóan közöttük létrejött megegyezés értelmében az alperes a 66,000 K, ellenben egy fél hold földet adott át T. G. Imrének és feleségének életfogytig tartó használatra ; magára vállalta az alperes a szerződésben az özv. G. Jánosné részére biztosított kikötmények teljesítését is, ezenfelül készpénzben fizetett a vételárra G. István kezéhez 40,000 K-t, a különbözetként mutatkozó 20,000 K-t pedig pénzlebélyegzés címén számolták el egymással. Ezen megegyezés eredményeként állította ki T. G. Imre a 10. sorszámú jegyzőkönyvhöz D) alatt eredetben csatolt 1921. szept. 15-én kelt és a korábbi adásvételi szerződés hatálytalanítására vonatkozó nyilatkozatot. Az újabb megállapodásokról pedig két okirat készült^melyeket szerződő felekként egyfelől G. István, másfelőt T. G. Imre, illetve az alperes irtak alá s azokat G. István vette magához azzal, hogy feleségével a Pécseit lakó felperessel is aláíraija. G. István a T. G. Imrével kötött szerződést a felperes aláírásával ellátva utóbb az alperesnek ki is adta, ellenben az alperes szerződése G. István kezén maradt. A T. G. Imrével kötött 1921. október hó 23-áról keltezett és eredetben a 17. sorsz. tárgy, jegyzőkönyvhöz mellékelt szerződésben tévesen a 139. sz. tjkvben A. I. 2. sor 278/a. hrszám alatt felvett 617 négyszögöl, kiterjedésűrét jelöhelett meg, mint az eladás tárgya, ezt a tévedést a szerződő felek az arra 192i. február hó 14. napján vezetett és a felperes által is aláírt nyilatkozatban 9*