Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)
128 Magánjogi Döntvénytár. támadását, bár ebben akadályozva nem volt, az örökhagyó 15 éven keresztül nem érvényesítette, ilyen jog érvényesítése az örököst sem illeti meg. (Kúria 1927. máj. 17. P. [. 282/1926. sz.) Indokok: A fellébbezési bíróság által megállapílolt, meg nem lámadott s így a Pp. 534. § a szerint itt is irányadó tényállás szerint a peresfelek és néhai édesanyjuk az apai hagyaték tárgyalása alkalmával az 586 1909. ü. sz. közjegyzői okiratba foglalt osztályos egyességet létesítették. A szerződés 7. pontjában írt ((örökösödési szerződés természetével bíró» megállapodás szerint a per tárgyává tett háznak, udvarnak és kertnek áz özvegy nevén álló V« része továbbra is az özvegy nevén marad telekkönyvileg, halála után azonban a jutalékát gyermekei a jelen perbeli peresfelek fogják örökölni teljes tulajdonjoggal, egymás közt egyenlő arányban, s ez a megállapodás semmiféle últal-móddal közös megegyezésük nélkül meg nem változtatható s annak érvénye élők közötti jogügylettel sem helyezhető hatályon kívül. A feleknek ezt a szerződéses megállapodását a fellebbezési bíróság helyesen minősítette a visszavonásról való lemondást is tartalmazó öröklési szerződésnek. Igaz ugyan, hogy az öröklési szerződés az örökhagyót az élők közt való szabad rendelkezésben rendszerint nem korlátozza, azonban a jelen esetben az alperes részéről élők közötti jogügylettel való jogszerzésnek is útját állja a szerződésnek idevonatkozó kifejezeti tilió rendelkezése, amely egyben a feleknek az anyjuk megnyílandó hagyatékára előre létesített osztály-egyességet is tartalmazza, amire tekintettel az alperes a perbeli ingatlanból a felperesnek szánt jutalékát sem ingyenes sem visszterhes szerződéssel a felperes irányában való joghatállyal meg nem szerezhetle. Közömbös tehát, hogy az alperes az ingatlan-jutalékot ingyenesen vagy az általa állított visszteher ellenében szerezte meg, azért az idevonatkozóan ajánlott bizonyítást a fellebbezési bíróság mint nem ügydöntőt jogszabálysértés nélkül mellőzhette. Amennyiben ugyanis az alperes ellenértéket szolgáltatott, igénye csak az ellenérték követelésére irányulhat, de visszterhes szerzése nem eredményezheti a részéről ügy az örökhagyóval, mint a felperessel is megkötött szerződés meghiúsítását. Az alperes megtámadja az örökösödési, mint ajándékozási szerződést a felperes hálátlansága okából; mivel azonban a szerződésnek hálátlanság címén való megtámadását, bár ebben akadályozva nem volt, az örökhagyó 15 éven keresztül nem érvényesítette, ilyen jog érvényesítése az alperest mint örököst sem illeti'
