Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

422 Magánjogi Döntvénytár. dékozta, avagy azt káros szenvedélyeinek kielégítésére (pl. italra, kártyára stb.) eltékozolta. Ebből a szempontból a Kúria szerint az ági vagyon ugyanoly elbírálás alá esik, mint a közszerzemény­nél a házastárs különvagyona, ^amelynek a közös szerzeményből való helyreállítása az elpusztulás esetén felül nem követelhető akkor sem, ha a házastárs azt elajándékozta avagy eltékozolta. A jelen esetben a fellebbezési bíióság megállapította ugyan ítéletében a kihallgatott tanuk vallomása alapján azt, hogy az al­peres szorgalmas munkásasszony volt, aki napszámba járt és kere­sett, s hogy az örökhagyó, aki egyébként józan állapotában szin­tén józan jó munkás volt, szerelte az italt, sokat kocsmázott, részeges ember volt, keresményét italra költötte, sőt megesett, hogy zsírt és gabonát is elvilt hazulról s annak árát elitta. Ezekből a tényekből azonban nem lehet még kellő bizonyos­sággal kövelkeztetni arra, hogy az örökhagyó a saját keresményén s egyes ingóságokon felül a fentebb megjelölt öröklött vagyonának eladása folytán kezére jutott pénzt is eldorbézolta. Nem lehet erre következtetni annál kevésbbé, mert-—amint azt a fellebbezési bíróság ítéletében helyesen kifejtette — az örök­hagyó az öröklött vagyonának eladása után két ingatlant is vett (összesen 570 K-érl) s az egyiken 600 K költséggel egy házat is építtetett, amely 600 K-nak felét egyébként kölcsön útján fedezte. A felülvizsgálati kérelemben felhozott az a tény, hogy az örök­hagyó a ház építésére 300 K kölcsönt vett fel, nemkülönben G. János tanúnak a felülvizsgálati kérelemben kiemelt vallomása szintén nem alkalmasak annak megállapítására, hogy az örökhagyó az öröklött vagyonának eladásából befolyt pénzét italra tékozolta el. A felpereseknek a hiányzó ági érték megtérítése iránt támasz­tott igénye tehát jogos. A hiányzó 1910 K ági értéknek a koronaromlás folytán való átértékelése fejében a fellebbezési bíróság 955 aranykoronát ítélt meg, miben a felperesek meg is nyugodtak. A kir. Kúria azonban a teljes átértékelésnek megfelelő 1910 aranykoronát az alperes felülvizsgálati kérelme folytán az eset körülményeire tekintettel 800 P-re mérsékelte, s ennyiben a fel­lebbezési bíróság ítéletét megváltoztatta. Ennek a 800 P-t kitevő ági értéknek megtérítésével az al­peres tartozik, mert ő reá szállt az örökhagyó egész szerzeményi vagyona, amelynek értékét a fellebbezési tárgyaláson maga az alperes is 20 millió koronára lette, ami 1379 aranykoronának, vagyis 1600 P-nek felel meg. Abból a ténykörülményből, hogy akkor, amikor a hagyatéki tárgyaláson a felperesek a szerzeményi vagyonnak az alperes ré­szére való átadásába beleegyeztek, az alperes ellen ági érték meg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom