Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

Magánjogi Döntvénytár. 115 melyike, sőt harmadik személyek által tett Ígéretekből sem jogot, sem kötelezettséget származtatni nem lehet. _ . (Kúria 1927. máj. 27. P. II[. 8080/1926. sz.) Indokok: A drávacsepelyi ref. lelkészi hivatalnak e helyen is figyelembe veendő esketési bizonyítványa alapján megállapítható tényállás szerint a felperes és az elsőrendű alperes ifjú Sz. -József Drávacsepelyen a ref. egyház lelkésze előtt 1919. évi március 22. napján megesküdtek ugyan, az azonban nem vitás a felek között, hogy polgári tisztviselő előtt házasságot nem kötöttek, hanem e nélkül éltek együtt 1924. évi december hó közepéig, amikor is a felperesnek az alperesek háztartásából és házától történt eltávozásával ez a viszony megszűnt. A H. T. 29. §-a 1. bekezdése értelmében azonban a házasságot polgári tisztviselő előtt kell megkötni, s a H. T. 30. §-a 2. bekezdése értelmében a törvény parancsoló rendelkezése ellenére nem polgári tisztviselő előtt történt ez a kötés a törvény erejénél fogva semmi vonaikozásban sem tekintetik házasságnak; s ezen még az a körülmény sem változtathat, hogy az esküvő idején a szerb megszállás miatt a házasságnak a polgári tisztviselő előtti megkötése esetleg akadályba ütközött, mert a törvény parancsoló rendelkezésével szemben az ily akadály sem volna figyelembe vehető, amire nézve egyébként a fellebbezési bíróság ítélete alaki jogszabálysértés nélkül ténymegállapítást nem is tartalmaz. A felperes és az elsőrendű alperes közölt a ref. lelkész előtt történt ez az esküvő tehát jogi értelemben házasságkötésnek el nem ismerhető s joghatályát tekintve ez eset összes vonatkozásaiban a házasságon kívüli nemi viszonytól miben sem különbözik. (L. a törv. indokolását 71. lapon.) A felperes keresetét arra alapította, hogy az egyházi esküvő alapján az elsőrendű alperessel 1924. évi december hó közepéig öl és fél éven át együtt élvén, ez idő alatt az alperesek gazdaságában és birtokán dolgozott s mert az alperesek ígérték, hogy birtokuk egy részét reá íratják és részére a vagyonban öröklési jogot adnak, az alperesek nekie, aki az esküvő alapján és folytán egész eljárása és magatartásában jóhiszeműnek tekintendő, az elűzetésében jelentkező szándékos cselekményekkel kárt okoztak, s ezért havonta 50 arany koronát teljes kielégítésül egyszersmindenkorra 3000 arany koronát követel. A házasságon kívüli nemi viszonytól miben sem különböző s joghatályát tekintve minden vonatkozásban annak tekintendő ez a viszony azonban alapjában a jó erkölcsökbe ütközőnek lévén tekintendő, annak létesítése, 8*