Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

106 Magánjogi Döntvéuylár. az eljárás alkalmával az ártézi-kutat és a víz befogadására rendelt medencéket (halastavakat) környező területen vízállás vagy vízfelszivárgás megállapítható nem volt és hogy a panaszlott b.rtokon ez időszerint (1920. július 17.) lényegesebb mennyiségű víz nem található ; víz csak a nádasban lehet, ami természetszerű. A felperesek panaszát elutasító közigazgatósági határozatok közül a szakszerűen, indokolt harmadfokú határozat (a m. kir. földm. miniszter 19,539/1922. V/A. fő. sz. a. határozata) a panasz elutasításának az indokául azt hozza fel, hogy az eljárás adatai a panaszt nem igazolják, a panaszosok által bemutatott műszaki vélemény pedig csupán elméletileg állapítja meg a halastavak vizének a panaszosok földjére való átszivárgását, a nélkül, hogy ennek a valósága tényleges feltárással vagy fúrási próbákkal igazolva volna s ez oknál fogva nem állapítható meg, hogy a panaszolt kárt a talajvíz vagy a halastavak vize okozta-e,, aminek az értelme nyilvánvalóan az, hogy a kárnak a halastavak vizének álszivárgása folytán keletkezését elméletileg a földmívelésügyi miniszter sem találta kizártnak. E bizonyítékok mérlegelésének az eredményeképpen a fellebbezési bíróság azt állapította meg, hogy az eltérő tanúvallomások és szétágazó szakértői vélemények alapján nincs bizonyítva, hogy az, hogy a felperesek ingatlanain a víz jelentkezett és károkat okozott, az alperesi ártézi-kút vizének volna tulajdonítható. A Pp. 270. §-a értelmében a bizonyítékokat a bíróság szabadon mérlegeli ugyan, azonban azokat az okokat, amelyek meggyőződését előidézték és amelyeknél fogva a szolgáltatott bizonyítékokat elégteleneknek találta, köteles tüzetesen megvizsgálni. A fellebbezési bíróság ennek a kötelezettségének nem tett eleget, mert nem adta okát annak, hogy mi okból látja szétágazóknak a szakértői véleményeket, holott azok lényegükben nem is ellentétesek vagy nem mindenben ellentétesek ; amennyiben a per során meghallgatott szakértők, akik véleményüket a helyszínén eszközölt feltárásokra és próbalúrásokra alapították, a felesleges víz felszín alatti átszivárgását állapították meg, ami nincs ellentétben a közigazgatási eljárás ama ténymegállapításával, hogy a kút és medencék környékén víz vagy vízfelszivárgás a föld felületén megállapítható nem volt, n.ert ily-et a bírósági szakértők sem találtak; abban az esetben, ha az 1920. július 17-iki közigazgatási jegyzőkönyvben említett nádas — amint azt a felperesek állítják — az 1914. év után keletkezett (amire nézve azonban tényállás megállapítva nincs), az a közigazgatási eljárásban megállapított tény, hogy víz «csak a nádasban lehet» szintén nem áll ellentétben a bírósági szakértők véleményével, sőt azt annyiban, hogy a kérdéses nyárközépi időben a felperesi ingatlanok valamelyikén mégis volt víz, megerősíti; végül nem látszik ellentétesnek a közigazgatási eljárásban hozott harmadfokú határozatban foglalt szakszerű indokolás sem a bírósági szakértők véleményével, mert az előbbi azt a kérdést, hogy a felperesek kárát a talajvíz vagy az ártézi-kút vize okozza, azért nem tahlta eldönthetőnek, mert hiányzottak az elméleti lehetőséget támogató helyszíni feltárások és próbafúrások eredményei, az utóbbi pedig éppen ezeknek a per során eszközölt feltárásoknak és próbafúrásoknak eredményén alapul. Ily körülmények között a fellebbezési bíróság köteles lett volna tüzetesen okát adni annak, hogy a bírósági szakértők véleményének mégis mi okból nem tulajdonított bizonyító erőt vagy ha a tanúvallomásokkal is támogatott eme bizonyítékkal szemben a lefolytatott közigazgatási eljárás adatait a szakértői bizonyítás szempontjából azzal egyenlő értékűnek és ellentétesnek találta, mi okból mellőzte az ellentétes szakértői véleményekre, erre hivatott magasabb szakképzettséggel rendelkező hatóság vagy testület az adott esetben a m. kir. földtani intézet vagy a m. kir. József műegyetem általános mérnöki fakultása felülvéleményének a beszerzését, hololt erre a fellebbezési bíróság álláspontja melleit a helyes tényállás megnyugtató megállapítása végett szükség volt és erre a Pp. 367. §-a a fellebbezési bíróságnak módot is nyújtott.