Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

96 Magánjogi Döntvénytár. búzára a foglalóra vonatkozó jogtételeket helytelenül alkalmazta; az alperesek pedig, hogy a fellebbezési bíróság a később átadott 460 q búzára a foglalóra vonatkozó törvényes rendelkezéseket helytelenül nem alkalmazta. Mindkét panasz alaptalan. A kir. Kúriának állandó és a 75. számú elvi határozatban is kifejezésre jutott gyakorlata szerint a foglaló oly pénzösszeg, amely a szerződés létrejöttének jeléül és e mellett a szerződésbeli teljesítés biztosításául is, a szerződés megkötésekor tényleg átadatott. Az a tény tehát, hogy a szerződés megkötésének és biztosításának jeléül szolgáló pénzösszeg a szerződés megkötésekor átadassék, a foglaló intézményéhez fűződő jogszabályokat megalapító jogi tény. Ahol ez hiányzik, ott a foglalóhoz kapcsolódó jogszabályok helyet nem foghatnak. A felek tetszésére vau ugyan bízva, vájjon valamely szerződést foglalóval meg akarnak-e erősíteni. Azonban annak dacára is, hogy a foglaló jogintézményére vonatkozó jogszabályok alkalmazásba vétele ekként a felek tetszésére van bízva, az, vájjon forognak-e fenn oly jogi tények, amelyek e szabályok igénybevételét indokolják, már annak a megállapítása, vájjon megvannak-e avagy hiányoznak-e az adott esetben a foglalóhoz fűződő jogtételek törvényes előfeltételei? Ennek eldöntése pedig a felek ügyleti szabadságán kívül esik és a jogot alkalmazó bíróság hatáskörébe tartozik. Ezért annak, hogy a felek az A) alatti szerződés 2. pontjába felvették azt, hogy az 500 q búza foglalónak tekintendő, jelentősége csak annyiban van, hogy a felek az ügylet kötésekor, ily nyilatkozatot tettek, de ez a nyilatkozat nem jelenti egyúttal azt is, hogy annak folytán a felek közötti jogviszony szempontjából erre az 500 q búzára a foglaló szabályai a törvényes előfeltételek fennforgása nélkül, sőt azok hiánya dacáca is okvetlenül alkalmazandók. Már pedig a fellebbezési bíróság megállapította, hogy az 500 q búzából csupán 40 q adatott volt át a szerződés megkötésekor, míg a többi csak napokkal később. Szabályszerűen állapította tehát meg a fellebbezési bíróság, hogy erre a 460 q búzára nem forgott fenn a foglaló jogi következményeinek beálltához szükséges az az előfeltétel, hogy a foglalót a szerződés megkötésekor adják át. De megállapította a fellebbezési bíróság azt is, hogy a szerződést a felek már 1924. május 22. napján foglalták írásba és irták alá, és hogy ekkor az alperesek a felperesektől a szerződés 2. pontja alapján tényleg 400 q búzát vettek át foglaló gyanánt. Ily tényállás mellett pedig sem arra nem volt szükség, hogy