Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XX. kötet (Budapest, 1928)

08 Magánjogi Döntvénytár. D. Gáborral a viszontkereset előterjesztésekor, sőt ezt követőleg a per további folyama alatt is folytatta, tehát oly folyamatos tényről van szó, amely kizárja a HT. 83. §-ban megszabott hat havi elenyészés bekövetkeztét, Ennélfogva a felperes által a HT. 80. §. a) pontja alá eső bontóok fennforgásának a megállapítása miatt a HT. 83. §-ra alapított felülvizsgálati panasz nem helytálló. A felperes azt is panaszolja, hogy a HT. 85. §. III. bek. alapján előterjesztett kérelme folytán a fellebbezési bíróság az alperes vétkességének kimondását jogszabálysértéssel mellőzte. Ez a panasz sem alapos. A HT. 85. §. III. bekezdése értelmében ugyanis csak az alperes jogosított viszontkereset nélkül is a házasság felbontása esetére a felperes vétkessé nyilvánítását kérni, tehát a fellebbezési bíróság helyesen alkalmazta az anyagi jogot, a keresetlevél szerinti alperes vétkessé nyilvánítását a fenti törvényes rendelkezéshez képest mellőzte. = Ad I. A HT. 83. §. alkalmazásához: Mjogi Dtár XIX. 76., XVII. 50., XIV. 30. — Ad II. A viszontkereset szempontjából a felperest kell alperesnek tekinteni; ha tehát a felperes keresetétől eláll, ő azontúl csak alperesként szerepel és nem lehet részéről akadálya a HT. 85. §. III. bek. alkalmazásának; a döntés e szerint nem megnyugtató. — L. a fenti 51. sz. esetet is, a végén. 53. A nőnek a férj életében tanúsított olyan magatartása miatt, amelyet a férj maga nem tekintett oknak az életközösség megszüntetésére, a férj halála után annak örökösei nem kérhetik az özvegy érdemetlenségének a megállapítását. (Kúria 1927. febr. 11. P. I. 5432/1926. sz.) Indokok: A fellebbezési bíróság ítéletében előadott tényállás szerint a felperes és az örökhagyó a házasságuk tartama alatt állandóan külön lakásokban laktak ugyan, azonban a felperes sütött, főzött és mosott az örökhagyó részére és az utóbbi a felperes által elkészített élelmet vagy a felperes lakásán fogyasztotta el, vagy a saját lakására vitette; az örökhagyó továbbá az éjjeleket mindenkor a felperes lakásán töltötte el. A tényállás szerint az örökhagyó közben felszólította a felperest, hogy költözzék az ő lakásába, s habár ennek a felszólításnak eredménye nem volt, a házastársak magatartása és egymáshoz való viszonya ezt a felszólítást követő időben sem változott meg. — — Eme tényállás szerint a felperes azután is, hogy az örök-