Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)
68 Magánjogi Döntvénytár. 111. Az alperesnek további beszámítási kifogása tekintetében a helyzet az, hogy mindaddig kétséges, hogy az alperesnek a kincstárt illető haszonbér késedelmi kamatainak megfizetéséből van-e kára és hogy e kár mennyit tesz ki, amíg a pénzügyi hatóság jogerősen meg nem állapította, hogy az alperes a 42,853/VI/1923. számú pénzügyigazgatósági határozattal kirótt késedelmi kamatokat köteles-e megfizetni. Az említeti határozat jogerőre emelkedése előtt tehát az alperesnek kártérítés címén érvényesített az a követelése a haszonbérbe való beszámításra nem alkalmas. = Kölcsön valorizálása Mjogi Dtár XVII. 43., XVIII. 48. és fenti 41. sz. 43. Márkában kifejezett kölcsöntartozást a bíró- • ság a kereset beadásátót valorizált, mert az adós késedelembe esett, a pénzt rosszhiszeműen visszatartotta és a perben alaptalanul védekezett. (Kúria 1926. febr. 18. P. II. 2367/1925. sz.) A kir. Kúria: A felperes felülvizsgálati kérelmének részben és akként ad helyet, hogy a fellebbezési bíróság ítéletének részben való megváltoztatása mellett az alpereseket egyetemlegesen arra kötelezi, hogy az alsóbírói eljárás költségén, valamint a 124,690 K tőke, ennek 1922. évi február hó 4-től járó 5% kamatán felül azt a teljes értékkülönbözetet fizessék meg, amely a 124,690 K tőkének 1922. évi február hó 4-iki és a tényleges fizetés napján a magyarkorona zürichi tőzsdei jegyzése szerint mutatkozó értéke között fennforogni fog. Indokok: A fellebbezési bíróság ítéletében meg nem támadottan tényként azt állapította meg, hogy alperesek a felperes eredeti adósaitól J. Józseftől és nejétől az asztalosüzlet megvétele után, a Pécsett, 1921. évi szeptember hó 10-én kelt 2. 7. alatti elismervényben a jogelődeik (J. József asztalos és neje) által kölcsönvett 37,000 német birodalmi márkának ugyancsak birodalmi márkában és pedig 1000 márkás címletekben, tehát idegen valutában való visszafizetésére az eredeti fejtételek mellett az eredeti adósoktól (J. József és nejétől) külön és közvetlen fizetési kötelezettséget vállaltak, tehát függetlenül attól, hogy az üzletátruházásról szóló 1908:LVII. t.-c. 1. §-a értelmében ez a kötelezettségük különben is megáll. Meg nem támadott s így a Pp. 534. és 543. §-a alapján itt is irányadó további tényállás az is, hogy felperes a 37,000 márka kölcsönt 1921. évi november hó 10-re felmondotta, alperesek ezt a D)'/» alattival tudomásul vették, majd felperes 1921. évi dec. hó l-ig halasztást adott; 1921. évi december hó 1-én tehát a követelés esedékessé vált, az alperesek nem fizettek, a fizetést felperesnek utóbb sem ajánlották fel és csak a keresetindítás után három napra 1922. évi február hó 7-én helyezett elsőrendű alperes 124,320 magyarkorona értékben bevételezett 37,000 márkát bírói letétbe, azonban a fellebbezési bíróság jogerős megállapítása szerint teljesen alaptalannak bizonyult (J. József üzletátruházó ügy-