Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

32 Magánjoyi bonivénytár. Indokok: A csatolt iratok szerint a Balatonfüreden 1918. évi május 12. napján elhalt F. Dezsőné-S. Matild hagyatéka ügyében folyamaiba lelt, a veszprémi kir. lörvénvszék P. 170/1920 13, a győri kir. ítélőtábla P. I. 1814 1921/18. és a kir. Kúria P í. 3431 1922/22. számú íléleleivel elintézett perben jogerősen megállapíttatott, hogy a balatonfüredi 1531. számú tjkvben 1499 a. hrszám alatt felvett szőllŐ fele ági vagyon és hogy arra V. Gáborné-V. Vilmát a jelen perbeli alperest illeti meg az öröklési jog, viszont megállapíltatolt az is, hogy ebbe az ági vagyonba a felperes még az 1910. évben szőlloülteléssel és karózással 460 koronát ruházott be; megállapíttatott továbbá, hogy az alperes kapta, ugyancsak ági öröklés címén az 1499/b. hrszámú szőllőt is, hogy ezt a szőllőt az 1918. évben az örökhagyó halála után még a felperes munkáltatta meg és ő is szüreteltetelt, amely munkálatokkal 8000 K költsége merült fel. Ez alapon az említett ítéletekkel V. Gáborné-Y. Yilma arra köteleztetett, hogy F. Dezsőnek 8460 K összeget fizessen meg. F. Dezső a korona vásárló erejének a korábbi per indítása óta beállolt nagymérvű csökkenése folytán lette folyamatba a jelen pert, amelyben V. Gáborné-Y. Vilmát arra kérte kötelezni, hogy az említett előző perben megítélt 460 K tőkét és kamatát 1910. évi a 8000 K tőkét és kamatát pedig 1918. évi középértékben fizesse meg. A korábbi perben F. Dezső, a jelen perbeli felperes nem kérte azt, hogy a korona vásárló erejének romlására tekintettel a beruházott értékek felemelt összegben ítéltessenek meg és azért abban a korábbi perben a bíróságok nem is döntöttek abban a kérdésben, hogy joga van-e a felperesnek arra, hogy a megjelölt beruházások összegét e koronaromlásra tekintettel átértékelt összegben követelhesse. Nincs ezért perjogi akadálya annak, hogy a felperes az előző perben- hozóit ítéletek hatályának megtámadása nélkül keresettel szorgalmazhassa annak kimondását, hogy az alperes a megítélt összeg helyeit fizessen neki oly összeget, amellyel megtérül az az érték amil az általa eszközölt beruházások az 1910. illetve 1918. években képviseltek. Abból a körülményből, hogy a felperes az örökösödési perben a pénzünk vásárló erejének már akkor bekövetkezett romlására tekintellcl a követelésének átértékelését nem kérte, illetve az erre vonatkozó igényét kifejezetten fenn nem tartotta, nem származhat a felperesre joghátrány, mert a bírói gyakorlat csak utóbb foglalta el azt az álláspontot, hogy az oly jogviszonyokból származó követelések, mely jogviszonyoknál figyelembe veendő erkölcsi alapelvekre tekintettel az igények lehető kiegyenlítésére kell törekedni, így az öröklési jogviszonyokból származó követelések is