Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvény tár. 23 kelésére támaszloll igényéről arra az időre, amelyre más helyen javadalmazásban részesüli, le kellene mondania; amiből következik, hogy a felperes nyugdíjának felemelése amialt, hogy az 1924. évben más helyen javadalmazás mellen alkalmazva voíi, a következő évben pedig létszámapaszlás folytán elbocsáttatván, erre az évre 70.000,000 K végkielégítésben részesüli. 1924. oki. 1-től 1925. dec. 31-ig terjedő időre sem tagadhaló meg. Nem fogadható el helyesnek alpereseknek az az álláspontja, hogy a felperes évi 3200 K nyugdíja olyan értékű koronákban állapíttatott meg, aminővel a magyar korona a zürichi jegyzés szerint 1919. július 1-én bírt, mert a leiperes nyugdíjának az 1921-ben keletkezett ítélettel történi megállapításánál a koronának nem az 1919. július 1-én volt, hanem annak békebeli értéke vétetett irányadónak ; ennélfogva nem sértett a fellebbezési bíróság jogszabályt, amikor a nyugdíj átértékelésénél az aranykorona értékét vette alapul. A nyugdíj mérvének a megállapításánál az veendő figyelembe, hogy a nyugdíj a pénznek mai vásárlóértéke mellett a nyugdíjas létfenntartásához számbavehetően hozzájáruljon, másrészről pedig a munkaadóra elviselhetetlen ne legyen. Ebből folyólag felperes az évi 3200 K-ban megállapított nyugdíjnak teljes (100 %-os) aranyértékre való átértékelését nem követelheti, mert senkinek sem sikerült vagyonát és jövedelmét a pénz értékének csökkenésével járó veszteségtől teljes mértékben megmenteni. Másrészről pedig szemelőtt tartandó, hogy a megállapítandó nyugdíj az alperesek gazdasági és vagyoni viszonyaival megfelelő arányban álljon és vagyoni romlásukra ne vezessen. Nem sérteti a fellebbezési bíróság eljárási szabályt azzal, hogy az alperesek teljesítő képességére nézve az általuk ajánlott bizonyítást el nem rendelte, mert a fellebbezési bíróság az alperesek által a fellebbezési tárgyaláson előadott azokból az adatokból, hogy 16,648 kat. hold ingatlanuk van és hogy nyugdíjak fejében évenkint 22.000,534 K-t kell fizetniök. nem nyilván helytelenül vonta le azt a következtetési, hogy a felperes nyugdíjának átértékelt fizetése az alperesek vagyoni helyzetének romlását nem idézi elő. Mindezek figyelembevételével és tekintettel arra, hogy felperes, aki 32 ével löliötl az alperesek és jogelődjük szolgálatában anélkül, hojiv ellene jogos panasz leli volna emelhető, most már 61-ik életévében van és munknképessége korlátolt, a kir. Kúria a nyugdíj összegét, tekintet nélkül felperesnek más helyen szerzett javadalmazására, 1924. évi október hó 1-től kezdve az aranykorona értékének 50 %-ban, vagyis évi 1600 aranykoronában találta megállapítandónak. = Nyugdíjvalorizáció: Mjogi Dlár XVIII. ±, :\±, :!3., 35. sz.