Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

IS Magánjogi Döntvénytár. trachomát ragályozás folytán H. Jánostól megkapta, nem volt tudomásuk arról, hogy H. János trachomában szenved. A megállapított tényállás szerint továbbá alperesek felperest •<i vele történt előzetes megállapodás alapján, abból a célból, hogy felperes az alperesek leányát az azsurozásra megtanítsa, tehát a törvény állal nekik megengedett jogügyletkötési szabadság körében s nem jogellenesen vitték ki a tanyai lakásukra és foglalkoztatták ott az alatt az idő alatt, amely időben ragályozás folytán a trachoma betegséget megkapta. Azzal a ténnyel kapcsolatban tehát, hogy alperesek felperest a tanyai lakásukra kivitték és ott foglalkoztatták, az alperesek terhére sem gondatlanság, sem jogellenes cselekmény meg nem állapítható. De a fellebbezési bíróság által megállapított tényállás oly ada-' tot sem tartalmaz, melyből az volna következtethető, hogy a betegség alpereseknek valamely más jogellenes lénye vagy gondatlansága következtében ragályozódotl át felperesre. Minthogy tehát a megállapított tényállás szerint alperesek akkor, mikor felperest a lakásukra vitték, arról, hogy H. János trachoma betegségben szenved, nem gondatlanságból, hanem a betegség természetéből folyóan nem tudtak s H. János alperes a felperessel nem jogellenesen érintkezett és a felperes fertőzése egyébként sem vezethető vissza az alperesek jogellenes tényére: alapos alpereseknek az a felülvizsgálati panasza, hogy a fellebbezési bíróság az alperesek kártérítési kötelezettségét jogszabálysértéssel "állapította meg; minekfolytán a kir. Kúria a fellebbezési bíróság ítéletét megváltoztatta, felperest keresetével elutasította és őt mint. pervesztest az összes költség viselésére kötelezte. — A vétlen felelősség (méltányos kárelosztásj alapelvét I. Mjogi Dtár XVIII. 75. A jelen esetben a vétlen felelősség mellőzését a jogellenesség hiánya indokolja. 11. Nem lehei szó a kárenyhítési kötelezettség megszegéséről olyan esetben, midőn a károsult súlyos sérülése folytán nem intézkedhetett. (Kúria 1925. okt. 21. P. VI. 355/1925. sz.) Indokok : Az elsőbíróság által megállapított s a fellebbezési bíróság által elfogadott, meg nem támadott tényállás szerint a megsérült felpereshez odahívott mentők telefon útján érdeklődtek a kórházakban hely iránt, azonban hely sehol sem volt s így beszállították felperest az István-úti szanatóriumba. Ebből a körülményből és abból, hogy felperes beszállítása és gyógykezelésbe vételekor súlyos állapotára tekintettel a gyógykeze-