Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. 147 ily közreműködésre a kezelés vagy haszonvétel érdekében szükség van. — //. Olyan esetben, amidőn a haszonvétel módjára nézve határozni kell és egyhangúság el nem érhető, a kisebbség köteles alávetni magát a többség határozatának, ha e határozat a rendes és észszerű használat körét túl nem lépi és a kisebbségnek a jogait egyebekben nem csorbítja. (Kúria 1926. okt. 13. P. VI. 7716/1925. sz.) Indokok: I. A megállapított és meg nem támadott tényállás szerint a néhai özv. B. Józsefné után maradt ingatlan tulajdona V3 részben illette a felperest, mint a nevezettnek egyik örökösét. Az ingatlant az alperes mint haszonbérlő még az 1917. március havában elhalt' örökhagyóval kötött haszonbéri szerződés alapján tartotta birtokában az 1905. évi október 1-től az 1920. október l-ig terjedő időben. Az utóbbi időpontban lejárt haszonbéri szerződést valamennyi örökös, tehát úgy az V3 részben társtulajdonos felperes, mint a 2/3 részben érdekelt örököstársai meghosszabbították az 1920/21. gazdasági évre, vagyis 1921. évi szeptember 30-ig. Ezen az időn túl a felperes a szerződést a maga részéről nem hosszabbította meg, az örököstársai azonban, akik az akkor még megosztatlan Ingatlanoknak összesen 2/3 részben voltak társtulajdonosai, a maguk részéről a haszonbéri szerződést még három évre, vagyis 1924. évi október l-ig terjedő időre ismét meghosszabbították. Ezen az alapon az alperes, mint haszonbérlő az egész ingatlant birtokában tartotta 1924. évi október l-ig, noha •a felperes a meghosszabbításhoz a maga részéről utólag sem járult hozzá. Időközben a felperes, amint az a részéről csatolt P. I. 2393/1923. számú kúriai ítéletből, de a kir. Kúria irattárában ugyané szám alatt fekvő bírói ítéletekből is megállapítható, 1921. július 16. napján keresetet indított örököstársai ellen a hagyatéki ingatlanok természetben leendő megosztása és a megosztás útján neki jutó résznek birtoka iránt. Ebben a perben a budapesti kir. ítélőtábla az 1923. február hó 14. napján 11. P. 1884/1922 szám alatt hozott ítéletével a közösséget megszüntette, az ingatlanoknak az ítéletben tüzetesen megjelölt részeit a felperes kizárólagos tulajdonába bocsátotta. Ez az ítéleti rendelkezés a kir. Kúriának 1923. december 11. napján kihirdetett ítélete folytán végérvényessé lett és a felperes kizárólagos tulajdonjoga a jelen perben általa egyszerű másolatban ZY) alatt csatolt telekkönyvi kivonat szerint 1924. évi április 19-én kebelezhetett be. Az előadott tényállásra alapítja a felperes az e helyütt még elbírálás alatt álló azt a követelést, hogy az alperes (a haszonbérlő) fizesse meg az 1922/23. gazdasági évben húzott hasznoknak a felperest tulajdoni arány szerint illető 73 részét, minthogy a felperes a haszonbérleti szerződés meghosszabbításához nem járult hozzá és így az alperes a hasznokat annyiban, amennyiben a felperest álletik, jogalap nélkül szedte. II. A fentik szerint a felperes és örököstársai között a hagyatéki ingatlanokra az öröklés folytán tulajdonközösség keletkezett. A közösség fennállása alatt a felperes tulajdonostársaival szemben kizárólagos birtoklást és használatot a szóban levő mezőgazdasági ingatlannak valamely hányadrészén sem követelhetett. A kir. Kúria 1920. P. I. 925/21. számú ítéletének az a rendelkezése, amely szerint a Kúria kimondotta, hogy felperest (és az akkori helyzet 10*