Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. Ezt a kérdést nemlegesen kellett megoldani. Abból ugyanis, hogy a végrendelet hatályát veszti már annak következtében, hogy a végrendelkezés alapját és indokát tevő feltevés téves volt, vagy ennek ellenkezője állotl be, önként következik, hogy abban az esetben, ha fennforognak ezek a fellételek, a végrendelet hatályban maradásához annak kifejezett fenntartása szükséges. Kifejezett fenntartásnak pedig nem minősíthető az a magatartás, hogy az örökhagyó-a téves feltevésen alapuló végrendeletet — noha erre módja volt — vissza nem vonta akkor sem és azután sem, amikor a másodrendű felperest örökbetogadta, vagyis amikor elölte a feltevés tévessége már ismeretes volt; még pedig • azért nem, mert a végrendelet a téves feltevés folytán hatálytalanná vált, tehát annak visszavonása fölösleges volt s ha a végrendelkező azt fenntartani kívánta ennek ellenére is, ezt kellett kétségtelen módon kifejezésre juttatnia. Az pedig nincs megállapítva s megállapítását maguk az alperesek sem kérték, hogy néhai K. György a nejével közös végrendelelét kifejezetten fenntartotta volna azt követőleg is, amikor a másodrendű felperest már örökbefogadta. Viszont az örökbefogadási szerződés tartalma arra utal, hogy K. György a másodrendű felperest mindazon jogokkal fogadta örökbe, amelyekel a teljes örökbefogadás az örökbefogadóit részére biztosít; így különösen neve viselésének és az utána való örökösödésnek jogával együtt; mely utóbbi a végrendelet hatályossága esetében a kötelesrész mérvét meghaladóan nem érvényesülhetne. Anyagi jogszabályt sért ennélfogva a fellebbezési bíróság ítélete abban a részében, amely a felpereseknek a végrendelet érvénytelenítésére irányuló keresetét elutasította. = Ad. I. A létei természetesen csak visszavonható végintézkedésre állhat: az öröklési szerződést későbbi örökbefogadás nem érintheti. (V. ö. Ptk. tvjav. 1717. §.) — Ad. II. Helyeslendő, hogy a vissza nem vonás magában még nem alap a végakarat fenntartására; de kifejezett megerősítés nem lesz szükséges, ha más körülmények miatt fel kell tenni, hogy a végrendelkező szándékosan nem változtatott végrendeletén. 90. Az 1876: XVI. t.-c. 9. §-dnak korlátozó rendelkezései a végrendeletben kedvezményezettel képviseleti viszonyban levőkre ki nem terjednek. (Kúria 1925. szept. 22. P. I. 3548 1925. sz.) indokok: Jogszabály (a kir. Kúriának a polgárjogi határozatok tárába 576. sorszám alatt felvett 7055/1903. számú határozata), hogy a törvénynek korlátozó rendelkezései kiterjeszthetően nem magyarázhatók, minélfogva az 1876: XVI. t.-c. 9. §-ának kor-