Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. 131 A kir. Kúria: Felperes felülvizsgálati kérelmének részben helyet ad s a fellebbezési bíróság ítéletét akként változtatja meg, hogy N. Lajosné szül. M. Vilma elsőrendű alperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy felperesnek 15 nap alatt 10 q búzának a békési piacon a teljesítéskor levő árak szerinti középárát fizesse meg; N. Lajos másodrendű alperest pedig annak a tűrésére kötelezi, hogy amennyiben a megítélt ez a tőkeösszeg elsőrendű alperesen be nem hajtható, felperes ennek erejéig a békési 11,560. számú tjkvben felvett ingatlan felerészéből az 5734/1923. tkvi végzéssel bekebelezett zálogjog rangsorában magát végrehajtás útján kielégíthesse; s felperest csak az ezt meghaladó tőkekövetelésével utasítja el. Indokok: Elsőrendű alperes a férje ellen indítandó négy peres ügy vitelére adott felperesnek megbízást és az ezen perekben kifejtendő ügyvédi tevékenység díjazásául kötelezte magát tiszteletdíj fizetésére. Az ügyvédi tiszteletdíj — helyesen jutalomdíj (honorárium) — a meghatalmazott ügyvéd részére okiratban külön kikötött az a vagyoni szolgáltatás, amelyet a megbízó fél az ügyhöz fűződő különös érdekére tekintettel, a megbízott ügyvéd részéről kifejtendő különös gondosság és tevékenység ellenértékeként felajánl, tehát szerződésileg kikötött ellenszolgáltatás, mely az ügyvéd részéről teljesítendő szolgáltatást, feltételez. A díjlevélnek az a rendelkezése tehát, mely szerint elsőrendű alperes, a férjével való kibékülés esetére, az ingatlanokban kötelezett tiszteletdíj helyett felperesnek a költségeken felül 75 q búza egyenértékét fizeti tiszteletdíjul, nem értelmezhető akként, hogy a tiszteletdíj felperest akkor is teljes összegében megilleti, ha az a megbízási csak részben teljesíti, vagy ha a kifejtett ügyvédi tevékenység — az eljárás beszüntetése folytán — lényegesen alul marad annak az ügyvédi munkának, amely az ügyek teljes lebonyolításával járt volna s amely a magasabb összegű tiszteletdíjjal honorálni céloztatott. Felperes a házassági bontó pert nem tette folyamatba, a másik három perben pedig, — amelyekben a pertárgy értéke 3.600,000, 2.500,000 és 1.200,000 K-ban jelöltetett meg, — az eljárás az első érdemi tárgyalás után, peresfelek kibékülése következtében meg lett szüntetve. Helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az a jogi álláspontja, hogy felperes a kikötött díjnak csak az ezen ügyekre aránylagosan eső s a kifejteit érdemleges ügyvédi tevékenységhez mért részét igényelheti, — a már kiegyenlített perköltségen felül — honoráriumul. A kir. Kúria értékelése szerint (Pp. 271.) azonban felperesnek ez a ténykedése, készkiadása és időmulasztása — a 75 q búza egyenértékben kikötött tiszteletdíjhoz viszonyítva, — csak a rendelkező rész szerint megítélt összeggel van megfelelően díjazva. A per és fellebbezési, úgy az e szerint részben sikeres felül9*