Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

118 Magánjogi Döntvénytár. HT. 83. §. értelmében önhibáján kíuül megakadályozottnak tekintendő. (Kúria 1926. szepl. 7. P. III. 6476/1925. sz.) Indokok : Az nem vitás a felek között, hogy a felperes arról, hogy az alperesnek az ő 1912. évtől tartó Amerikában való folytonos távolléte alatt idegen férfival való nemzés következtében gyermeke született, H. Lajos leveléből még 1919. év nyarán értesült, valamint nem vitás az sem, hogy a felperes még 1919. évben értesítette H. Lajost arról, hogy mihelyt hitelesíteti meghatalmazást szerezhet be, az alperes ellen a házassági bontó pert megindítani fogja. A m. kir. igazságügyminiszlernek e helyen is figyelembe veendő 19. és 22. számú értesítése alapján megállapítja a kir. Kúria, hogy az Észak-AmerikaiEgyesült-Államok területén az osztrák-magyar konzulátusok megszűntétől, mely nem előbb, mint 1917. évi április hó C-a s nem később, mint 1917. május hó 31-én következett be, — attól az időtől — amint az erre vonatkozó közlemény megjelent, a magyar állampolgárok védelmét a svéd kir. kormány vállalta el s hogy a konzulátusi ügykört is ellátó Washington m. kir. követség működését 1921. január 11. napján kezdte meg, 1922. évi április hó 6-ától pedig NewYorkban főkonzulátus s Pittsburgban — a felperes lakóhelyén — főkonzulátus! kirendeltség is működik; s hogy az Egyesült-Államok területén Magyarországon leendő felhasználás végett kiállított okiratok hitelesítése az osztrák-magyar konzulátusok megszűntétől a m. kir. konzulátusok felállításáig a svéd kir. konzulok hatáskörébe tartozott. A m. kir. kereskedelmi miniszternek ugyancsak e helyen is figyelembe veendő 23. számú értesítése alapján megállapítja a kir. Kúria azt is, hogy az Egyesült-Államokkal 1919. évi november hó 24-től a levélpostai forgalom újból feléledt. A fellebbezési bíróság ítéletében foglalt, meg nem támadott s így a felülvizsgálati eljárásban is irányadó (Pp. 534. §.) tényállásból azonban, nevezetesen a felperesnek 1919. évben H. Lajoshoz intézett, fentebb kiemelt levélbeli értesítéséből, az EgyesültÁllamok és az Osztrák-Magyar monarchia között fennállott háborús viszonyokból és abból, hogy a felperes a piltsburgi m. kir. főkonzulátusi kirendeltség felállításától — 1922. évi április 6-tól számítva a kereseti jogra a törvényben meghatározott elenyészési időn belül — 1922. évi május hó 3. napján a meghatalmazás hitelesítése végeit már jelentkezett s hat hónapon belül 1922. augusztus hó 5. napján keresetét be is adta: a kir. Kúria megítélése szerint is helyes ténybeli következtetéssel állapította meg azt a fellebbezési bíróság, hogy a felperesnek tudatlan bányamunkás létére arról, hogy az osztrák-magyar konzulátusok megszűntétől a m. kir. követség illetve főkonzulátus felállításáig az Egyesült-Államok területén a Magyarországon leendő felhasználás végett kiállított okiratok hitelesítése a svéd kir. konzulok hatásköréhez tartozott s hogy Pittsburgban ilyen konzulátus létezett és működött, tudomása nem volt; a fellebbezési bíróság ítélete pedig alaki jogszabálysértés nélkül nem tartalmaz oly tényállást, melyből az volna megállapítható, hogy a felperest az erre vonatkozó tudomás-