Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. H5 72. Érvénytelen adásvételi szerződés alapján fizetett vételár teljes átértékelése, mert az eladó értékálló dolgot kap vissza. (Kúria 1926. szept. 16. P. VI. 5943/1925. sz.) Indokok: Az irányadó tényállás alapján helyes a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amely szerint az előbbi állapot helyreállításaképpen a felperest a felvett vételárnak visszafizetésére teljes átértékeléssel kötelezte, mert a felperes értékálló dolgot (ingatlant) kap vissza, tehát reá nézve már ezért sem méltánytalan, ha a vételárat felértékelve szolgáltatja vissza, másfelől pedig az alperesekre méltánytalan lenne, hogy ne teljes egészében jussanak hozzá a kifizetett értékhez, mert ők a felperesnek szóbeli igérelében bízva fizettek és ha az ily szóbeli lekötelezés a 4420/1918. M. E. sz. rendelet értelmében érvénytelen is, mégis az annak ellenére cselekvő, tehát az alpereseknek a szóbeli Ígéretbe vetett bizalmával visszaélő felperes nem követelheti a maga részére azt a kedvezményt, hogy a pénzromlás terhét részben az alperesek viseljék. = Átértékelés in inlegrum restitutio esetében fent 23. 73. A pénz leromlásából eredő hátrány mind a két érdekelt fél által arányosan viselendő. (Kúria 1926. szept. 7. P. I. 3052/1925. sz.) Indokok: Nem vitás, hogy a peres felek közös atyja L. Lajos az 1897. évben alkotolt, a peres felek által elfogadott végrendeletében az alperest arra kötelezte, hogy a peres felek közös anyja halála után, amely 1922. évi február hó 2. napján bekövetkezett, a beltelek és házból, amelyet egészben az alperesnek hagyott, osztályrész kiegészítés címén 650 forintot azaz 1300 K-t a felperesnek fizessen ki. Minthogy a végrendelet a háborút megelőző időben alkottatott, kétségtelen, hogy az örökhagyó a felperesnek olyan értéket kívánt hagyni, amely a kifizetéskor 1300 arany koronának felel meg. Ez tehát az az érték, amelyet a felperesnek a végrendelet értelmében az alperestől meg kellene kapnia. Figyelemmel azonban a jelenlegi súlyos gazdasági, különösen hitelviszonyokra s arra, hogy a pénz leromlásából eredő hátrány mind a két érdekelt fél által arányosan viselendő, a kir. Kúria az adott esetben azt találta méltányosnak, hogy az 1300 arany koronának megfelelő 18.850,000 K helyett az alperes kerek összegben 16.000,000 K-t fizessen a felperesnek. 8*