Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

94 Magánjogi Döntvénytár. jóhiszem kizárása: Dtár új f. IV. 400., XIV. 179., XVII. 23., XIX. 445. Hozzáférhetéshez tudás : Dlár új f. IX. 475. Szolgalom megszorító értelmezése : Mjogi Dtár XV. 02., XIII. 53. 58. Telekkönyuezett ingatlannak kétszeri eladása esetében vevők közül a tulajdon- és birtokjog azt illeti meg, aki mint az ingatlan tulajdonosa a telekkönyvben bejegyezve van, hacsak be nem bizonyíttatik, hogy a szerződés megkötése alkalmával a korábbi eladásról tudomással bírt s ekként szerzése rosszhiszemű volt. (Kúria 1926. márc. 24. P. VI. 3508/1925. sz.) indokok: ( . . . Mint a fejben . . . ) Annak ítéleti megállapításával tehát, hogy özv. K. Pélerné és D. Pál között erre az ingatlanra vonatkozólag 1917. év június havában joghatályos adásvételi ügylet jött létre s ennek folyományaként özv. K. Péterné az ingatlannak D. Pál birtokába bocsátására s arra köteleztetett, hogy a vételár, illetve annak a hátralékának lefizetése ellenében D. Pálnak a tulajdonjog bekebelezésére alkalmas okiratot adjon, avagy tűrje, hogy a tulajdonjog az ítélet alapján nevezett vevő javára bekebeleztessék, az özv. K. Péterné és a felperes között ugyanazon ingatlanra vonatkozólag létesült adásvételi ügylet még hatálytalanná nem vált, Özv. K. Péterné tehát a felperestől felveti 13,000 K vételárat mindaddig megtartani jogosult volt, amíg arról nem értesült, hogy a felperessel kötött adásvétel, felperes rosszhiszemű szerzésének megállapítása kapcsán, bírói úton hatálytalaníttatott. S minthogy nincs adat arra, hogy özv. K. Péterné a felperes állal ellene, az ügylet hatálytalanná váltából eredőleg érvényesített kárkövetelés iránt indított kereset kézbesítése előtt erről a bírói döntésről tudomással bírt, özv. K. Péteinének az eredeti állapotnak a vételár visszaadásával való helyreállítása iránti kötelezettsége is csak 1922. november 23. napjával állott be. A korona időközi elértéktelenedésére tekintetlel nyilvánvaló, hogy az akkori 13,000 K belértékben nem volt már azonos azzal az értékkel, amelyet özv. K. Péterné felperestől vételárul felvett; 13,000 K-nak szolgáltatása tehát, az előbbi állapot helyreállítását ebben az időpontban sem eredményezhette volna. Felperes azonban, aki az előző eladásról tudva szerződött és fizetett vételárat, rosszhiszemű vállalkozásának ezt a kockázatát, t. i. a vételárnak bekövetkezett elértéktelenedéséi, egészben az alperesre át nem háríthatja.