Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. 89 Alperes az árvaszék eme határozata alapján a már lejárt 440 K tartásdíjtőke erejéig a felperes tulajdonául írt fél házasbelsőségre kielégítési végrehajtást vezetett, utóbb arra végrehajtási árverést kért s azon 1911. évi április hó 29-én a felperes házilletőségét a felperessel szemben fennálló követelés betudása mellett 239 K-ért megvette. Az 1920. év folyamán Amerikából visszatért felperes keresetében az őt tulajdonul illeteti házilletőség tényleges értékének a megtérítésére alperest azon az alapon kérte kötelezni, hogy alperes a közös kiskorú gyermekek tartásdíjának a megállapítását és annak az ő törzsvagyonából való behajlását az árvaszék tudatos megtévesztésével eszközölte ki. Ezzel szemben a fellebbezési bíróság ítéletében tényként állapította meg, hogy alperes felperesnek másodízben 1909. év elején Amerikába történt kivándorlása után a család fenntartásához elegendő jövedelemmel önhibáján kívül nem rendelkezett s ebből a tényállásból azt a következtetést vonta le, hogy a tartásdíj kieszközölt megállapításának az 1885: VI. t-c. 11. §-ában meghatározott törvényes alapja fennállott és bekövetkezett, az elkerülhetetlen szükségnek az az esete, melyben a felhívott törvényhely a távollévő törzsvagyonának az igénybevételét megengedi. Felperes ezt a tényállást és az abból vont jogi következtetést panasszal támadta meg. A panasz nem helytálló. Felperes személyes meghallgatása rendén tett vallomásának világos tartalma nem hagy fenn kétséget aziránt, hogy felperes azt a 600 K-t, amelyet alperes P. Ferencnek kölcsönadott, még első amerikai útja után hajtotta be és használta fel — a fellebbezési bíróság ez a megállapítása ennélfogva, amely szerint ezzel a tőkével alperes a felperes másodízben történt kivándorlásának az ideje alatt nem rendelkezhetett — az iratok tartalmával ellentétben nem áll. A fellebbezési bíróságnak támadás hiányában a felülvizsgálati eljárásban is irányadó abból az ítéleti tényállásából pedig, amely szerint alperesnek a tartásdíj megállapítása iránt előterjesztett kérelme idejében és az ezt követő években egyik kiskorú gyermeke keresményének a beszámításával napszám útján szerzett napi átlagos 2"IS K jövedelmén kívül egyéb jövedelme nem volt, helyes a következtetés arra, hogy ez a jövedelem az alperes és a felperessel közös négy kiskorú gyermek életszükségleteinek a fedezésére felperes hozzájárulása nélkül a pénz akkori vásárló ereje és a felek szerényebb igényei mellett sem volt elegendő. Önként folyik ebből annak a következtetésnek a helyessége is, hogy a tartásdíj megállapításának törvényes alapja a távollévő