Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XIX. kötet (Budapest, 1927)

Magánjogi Döntvénytár. 73 A marasztalás összegét azonban a felperesnek ebben a vonatkozásban alapos kérelméhez képest a rendelkező részben kitett értékű 17,000 K-val fel kellett emelni. A megállapított és az alperes részéről meg nem támadott tényállás szerint ugyanis a felperesnek a tüzeset miatt idő előtt kiköltözött lakója a villába annyi értéket beruházott volna, vagyis a felperes villája — ha le nem ég — ezzel az értékkel növekedett volna. A tűz miatt elmaradt és a bérrel egy tekintet alá eső ezért a vagyongyarapodásért az alperes szintén felelős. A késedelmi kamat kérdésében a felperes felülvizsgálati kérelme annyiban alapos, hogy ez a kam'at a kártétel napja óta jár, tehát attól fogva kell megítélni, ha csak a felperes maga nem kéri későbbi időponttól fogva. Az utóbbi áll a marasztalásnak a jelen ítélet rendelkező része szerinti felemelésére nézve. Ellenben a kártőkének többi része után a kamatot 1922. június 12-től fogva kellett megítélni, de a fellebbezési bíróság állal megítélt kamat (évi 27%) a teljes átértékelés melleit túlságosan magas, tehát ezt az alperes kérelmének keretén belül az 1923: XXXIX. t.-c. 3. §-a alapján le kellett szállítani. = Szikrakár: P. H. T. 174., Mjogi Dtár X. 104., V. 211., Dtár IV. folyam IV. 252. 46. Az öröklési jog csak akkor vonható el az örökbefogadottól, ha ellenében az örökségből való kitagadás vagy az öröklésre való érdemtelenség törvényes feltételei fennforognak. (Kúria 1926. jan. 29. P. I. 589/1925. sz.) Indokok: A Zalaszántón 1917. június 1. napján kelt s az akkor még kiskorú alperes érdekében Zalavármegye árvaszéke által gyámhatóságilag jóváhagyott és kormányhatóságilag is megerősített örökbefogadási szerződéssel felperesek az alperesi örökbefogadták. A nem vitás tényállás szerint alperes az örökbefogadás u'án felperesek házánál élt, azok háztartásában és gazdaságában segédkezett, majd az 1921. évben felperesek alperest férjhez adták N. Kálmánhoz és ezen idő óta alperes és férje együtt segédkeztek 1922. évi június hó 29. napjáig, amikor is alperes és férje elhagyták felpereseket, azóta hozzájuk vissza nem tértek s jelenleg is alperes férjének atyjánál Reziben laknak, ahova felperesek házából elköltöztek. A fellebbezési bíróság ítéletében megállapított, meg nem lámadott s így a Pp. 534. §-a értelmében a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint M. fiergelyné előtt, aki férjhez menetele alkalmából kérdezte tőle, miként fogja most másodrendű felperest szólítani «Rózi nén*inek» vagy «édes anyámnak)), alperes azt felelte, hogy mondja neki az öreg Isten hogy édes anyám, nekem nem anyám.