Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

66 Magánjogi Döntvénytár. rint mintegy 3900 kat. hold kiterjedésű földbirtoka volt, amelynek jövedelméből volt az évi 4000 K tartásdíj fizetendő. Alperesek saját előadása szerint ez a földbirtok I. Lajos tulajdonában volt az ő halálakor is s ezt a földbirtokot első- és másodrendű alperes örökölte, a harmadrendű alperes holtiglartó haszonélvezetével terhelten. Tekintettel azonban arra, hogy a hagyaték tárgyát tevő eme földbirtokból az örökösöknek egy jelentékeny részt kellett vagyonváltság címén leadni; tekintettel továbbá arra, hogy köztudomás szerint a gazdálkodással .járó kiadások, adók és közterhek nagymérvű emelkedése, a felszerelés pótlásának nehézsége s a beruházások rendkívüli költséges volta következtében az ingatlanok jövedelmezősége ez utóbbi időben jelentékenyen csökkent: ezért a kir. Kúria a 4000 K évi tartásdíjat nem találta abban az aránxban felemelhelőnek, amint a világháború óta koronánk értéke csökkent, hanem úgy a felperes, mint az alperesek érdekeinek méltányos figyelembevételével a tartásdíj összegét a per folyama alatt eddig lejárt, vagyis az 1924. évi január 24-től az 1925. évi április hó 24-ig terjedő időre évi 12.000,000 K-ra, 1925. évi április hó 24-től kezdődően pedig évi 24.000.000 K-ra emelte fel. A kir. Kúria ekként a felemelt taOásdíjat a törvényes fizetési eszközként forgalomban lévő koronában ítélte meg. A lentiek szerint felemelt tartásdíj fizetésére a kir. Kúria az alpereseket egyetemlegesen kötelezte, nevezetesen első- és másodrendű alpereseket azért, mert ők, mint örökösök a hagyatékot terhelő eme tartozásért egyetemlegesen felelősek, a harmadrendű alperest mint a hagyaték haszonélvezőjét pedig ez előbbiekkel egyetemlegesen azért, mert a szóbaulevő tartás a dolog természete szerint tulajdonképen a hagyaték jövedelméből teljesítendő. Amikor a kir. Kúria ekkép felperessel szemben egvetemlegesen kötelezte alpereseket a felemelt tartásdíj fizetésére, nem lehetett figyelemmel az I. Lajos örökhagyó hagyatékának tárgyalásáról felveti jegyzőkönyvben a felperes tartásdíjának fizetésére nézve az alperesek között létrejött megállapodásra, mert annak, hogy a felperesnek járó tartásdíj fizetése tekintetében az alperesek maguk között miként állapodtak meg, a felperessel szemben kötelező hatályt tulajdonítani nem lehet. = Tartás és életjáradék valorizálása Mjogi Dtár XVI. 75., 76., 93., fent 3. sz. 30. A kü\ Kúria teljes-ülésének 87. sz. polgári döntvénye. «A baleset folytán megítélt járadék felemelhető vagy leszállítható-e nemcsak a sérült keresőképességét a balesettel okozati összefüggésben érintő, hanem az ő személyén kívül eső körülményeknek, jelesül a gazdasági viszonyoknak időközben beállott változása alapján is "?» (Vonatkozással a kir. Kúria teljes-ülésének 86. számú polgári döntvényére és a kir. Kúria VI. polgári tanácsának a 86. sz. polgári döntvényben foglalt jogelvtől eltérni kívánó P. VI. 2280/1924. sz. indítványára.) Határozat: A kir. Kúria teljes-ülése a teljes-ülésnek 86. sz. polgári döntvényét megváltoztatja és a következőket mondja ki: A baleset folytán megítélt járadék számszerű összege a sérült személyén kívül eső, a gazdasági viszonyokban beállott ama körülmény alapján is