Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Magánjogi Döntvénytár. 16. A kir. Kúria jogegységi tanácsának 27. számú polgári döntvénye. «A 4420/1918. M. E. számú (Igazságügyi Közlöny XXVII. évfolyam, 10. szám, 479. lap) rendelet 1. §-a értelmében érvényes-e az ingatlant elidegenítő jogügylet, ha a róla készült és az elidegenítést máskülönben kétségtelenül tanúsító okiratban nincs benn a lelek között létrejött megállapodásnak valamennyi lényeges alkotóeleme ?» (Vonatkozással a kir. Kúriának egyfelől P. VI. 2677/1923 -23., P. VI. 3678/1923/10. és P. V. 177/1924/15. számú, másfelől P. V. 805/1923/27., P. V. 7296/1923/26. és P. V. 2025/1924/13. számú határozataira.) Határozat: Az ingatlant elidegenítő jogügylet a H20/1918. M. E. számú rendelet 1. §-a szempontjából akkor is érvényes, ha az okiratban nincsen benne a felek között létrejött megállapodásnak minden része; elegendő, ha az említett okirat a jogügyletben résztvevő feleken felül megjelöli az ingatlant és ellenszolgáltatást, ha pedig az átruházás ellenszolgáltatás nélkül történik, ez a körülmény kitűnik belőle. Indokolás : I. 1. Bodicsi Sándor felperes megvette Kohn József és neje Lichtenstein Janka alperesektől Dunapatajon levő gőzmalmukat, akik az eladásról kiállítottak és átadtak a felperesnek egy iratot. Ennek kiállítása és átadása után későbben a felperes átadott Kohn József eladónak az adásvételről egy másik iratot, amelyet a felperes és felesége írtak alá és amelynek az elsőrendű alperes aláírásával ellátolt másodlata a felperesnél maradt. A felperes által a malom tulajdona iránt folyamatba tett perben a kalocsai kir. törvényszék az 1922. évi március 17-én P. 1370—14/1919. sz. a. hozott ítéletével a felperest keresetével elutasította azért, mert ingatlant elidegenítő jogügylet érvényességéhez a 4420/1918. M. E. sz. a. rendelet 1. §-a a jogügyletnek okiratbafoglalását kívánja meg és mert az adásvételi jogügyletről felvett okiratnak csak az olyan okirat tekinthető s a jogügylet írásbafoglaltnak csak akkor vehető, ha abban az összes szerződő feleknek az adásvételi ügylet minden lényeges kellékeire és pedig a vétel tárgyára, a vételárra, annak fizetési módjára, idejére, a birtokbavétel idejére, az ingatlanra bekebelezett adósságra vonatkozó egyező akaratnyilvánítása bentfoglaltatik és azt az okiratot a szerződő felek névaláírásaikkal ellátják, ilyen okirat azonban a felperes és az alperesek között nincs, ilyen okiratnak sem az első, sem a második okirat és ezek egybevetve és kiegészítve sem tekinthetők, mert eltekintve attól, hogy ez a két okirat különböző időben és más-más megállapodás eredményeképen készült, az első okirat vételi nyilatkozatot és aláírást, a második okirat eladási nyilatkozatot nem tartalmaz s egyik okiratból sem tűnik ki, hogy a vételár mikor, hogyan lesz kifizetve s mi történik a jelzálogos adóssággal s hogy annak a terhével vagy tehermentesen lett-e az ingatlan eladva ? A budapesti kir. ítélőtábla a felperes fellebbezése folytán az 1923. január 13-án 12. P. 7020—18/1922. sz. a. hozott ítéletével az elsőfokú ítéletei indokainál fogva helybenhagyta. Magánjogi Döntvénytár. XVIII. 3