Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Mayánjogi Döntvénytár. 11. sz.). Másfelől ;i 17,000-es (túlmagas) szorzószám alkalmazása a köteJesrészes javára .esik. V. ö. a kérdésről általában Aljogi Dtár XVII. lü. és !)6. sz. 14. /. Az adásvétel útján szerzett vagyon szerzeménynek tekintendő akkor is, ha ági értékbőt vétetett és az ekként szerzett vagyonból csak a szerzésre fordított érték adandó ki mini ági érték. — //. Ha a korona vásárlóerejének nagymérvű romlása folytán ezeknek az összegeknek kifizetésével az ági örökösök nem kapják meg valójában a hagyatékban lévő ági értéket: az ági értékként megállapított öszszegek megfelelően felemelendők. (Kúria 1925. jan. 23. P. I. 3640/1922. sz.) A kir. Kúria: A fellebbezési bíróság ítéletét abban a részében, amely szerint a szerzeményi vagyonból készpénzben kiadandó ági érték 3690 K-ban állapíttatott meg, megváltoztatja és kimondja, hogy az 1920. évi szeptember 29-én elhalt D. Lajos után maradt hagyatékban az alperes özvegyi jogával terhelten 1801) aranykoronának megfelelő ági érték foglaltatik; egyben kimondja, hogy ez a tőkekövetelés a hagyatékhoz tartozó a gyomai 105. és 3148. számú betétekben foglalt ingatlanokból az alperesre háramlóit jutalékokon az örökösödési eljárás során jelzálogjogllag biztosítandó. indokok: Nem helytálló felpereseknek arra vonalkozó panasza, hogy a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett, midőn a gyomai 105. számú betétben 197. és 198. hrszámok alatt felveit ingatlanoknak az örökhagyó által D. István elsőrendű felperestől szerzett részét, valamint a gyomai 3148. sz. betétben 1. és 3. sorszámok alatt felvett ingatlanokat szerzeményi vagyonnak és nem ági jellegűnek minősítette és ági értéknek csupán a 105. sz. beiéiben felvett ingallanok vételére az örökhagyó anyja által adott 1200 koronát és a 3148. sz. betétben felvett ingatlanok szerzésére fordított és öröklött ingatlanok eladásából befolyt 2440 K-át, valamint a leltár 20. tétele alatti kukoricamorzsoló vételére az örökhagyó anyja által adott 50 K-t állapította meg. A bírói gyakorlat által megállapított jogszabály ugyanis, hogy az adásvétel útján szerzett vagyon szerzeményinek tekintendő akkor is, ha ági értékből vételett és az ekként szerzett vagyonból csak a szerzésre fordított érték adandó ki mint ági érték. A korona vásárlóerejének nagymérvű romlása folytán azonban ezeknek az összegeknek kifizetésével az ági örökösök nem kapják meg valójában a hagyatékban lévő ági értéket: — minthogy pedig a családjogi viszonyokban a kölcsönös kiegyenlítés elve tartandó szem előtt — a kir. Kúria az ági értékként megállapított összegeket megfelelően felemelendőnek találta.