Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Magánjogi piintoengtai. A mai felülvizsgálati tárgyaláson a peres felek közmegegyezéssel adták előr hogy a fent megjelölt elajándékozott ingatlan vagyon mai értéke 1200 négyszögöles magyar hoídankénli 17.000,000 K alapulvételével, 50.000,000 K-nak felel meg. Minthogy azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a közel harmincöt esztendő előtt elajándékozott ingatlanok értékemelkedésének egyrésze olyan, amely a rendes és természetes értékemelkedésnek felel meg, amely pedig a tulajdonjognál fogva a tulajdonost illeti s épen ezért ebből a felperesek semmit sem igényelhetnek; és minthogy méltánytalan volna a feleken kívül beállolt rendkívüli értékeltolódásból előálló következménnyel csupán az egyik felet sújtani s ígj méltányos, hogy a pénzleromlás hátránya a felek közt arányosan megosztassék, a kir. Kúria mindezek figyelembevételével 28.000,000 K értéket fogadott el, mint olyan vagyoni alapot, amelyből a kötelesrész kiszámítandó, eszerint a felpereseket 14 millió kötelesrész illeti; minthogy azonban a kötelesrészért a megajándékozottnak valamennyi örököse felel örökrésze arányában, s így a felelősség felerészben magukat, a felpereseket terheli, mert felében szintén örököltek a megajándékozott után, felerészben tehát a jog és kötelezettség ugyanazon személyekben egyesült, ebből következik, hogy a felpereseket illető a 14 millió korona kötelesrészből a másodrendű alperesi csakis 7 millió korona erejéig terheli a tizetési kötelezettség, aminélfogva a másodrendű alperest ennek az összegnek, mint tőkének megfizetésében kellett marasztalni. A kötelesrésztőke után csak a inai naptól ítéltetett meg kamat és pedig 8%-kai, mert a Kúria a kötelesrész összegét felemelt értékeléssel állapította meg. (1923 : XXXIX. t.-e. 2. és 3. §-:ii.) A nehéz hitelviszonyokra való tekintettel a tőkére vonatkozó teljesítési határidő a Pp. 397. §. alapján 30 napban állapíttatott meg. III. (Kúria 1925. jan. 22. P. I. 3968/1924. sz.) indokok : A fennálló törvénykezési gyakorlat szerint a kötelesrész, amennyiben a végrendeletből vagy az örökhagyónak halálesetre szóló egyéb intézkedéséből más nem következik, természetben nem követelhető, de ha a kötelezett fél nem ellenzi. íermészetben is megítélhető a jogosítottnak, föltéve, hogy a szolgáltatás akadályokba egyébként sem ütközik. A kötelesrész pénzértékének kiszámításánál pedig a fennálló jogszabályok szerint a hagyatéki vagyont az örökhagyó halálakor, az örökrészbe való betudással előre kiadott és az örökhagyó által elajándékozott vagyont pedig az adományozás idejében volt értekkel kell felvenni a vagyonállagba. Az a körülmény, hogy a pénzünk értéke a háborús viszonyok következtében jelenlékenyen leromlott s hogy ennek folytán a kötelesrészre szorított szükségörökös, aki a részesedés szempontjából a kedvezményezettel szemben máskülönben is hátrányosabb helyzetben van, a kölelesrész címén neki járó vagyoniíletménynek nem a valóságos értékét, tehát nem a kölelesrésznek megfelelő összeget kapná meg akkor, ha ebbeli igényére ugyanolyan összegű papírpénzzel nyerne ezidőszerint vagy utóbb kielé-