Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVIII. kötet (Budapest, 1926)

Magánjogi Döntvénytár. már lejárt kamatkövetelésre nézve kárpótoltnak tekinti. I. (Kúria 4925. jan. 20. P. I. 5665/1921. sz.) A kir. Kúria: A fellebbezési bíróság ítéletét részben megváltoztatja akként, hogy az alpereseket végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy a felperes kötelesrésze kiegészítése fejében 500 aranykoronának megfelelő 8.500,000 K tőkét, ezután a mai naptól számítandó 8% kamatot hat hó alatt stb. megfizessenek; egyben kimondja, hogy az alperesek a fenti marasztalási tőkét oly összegben kötelesek megfizetni, amely a fizetés idejében irányadó átszámítási kulcs szerint 300 aranykoronának felel meg. Indokok: A megállapított és meg nem támadott tényállás szerint az alperesekre átruházott ingatlanok jövedelme az átruházó D. Lőrincnek és a feleségének tartására elegendő volt; a fellebbezési bíróság nem sértett tehát jogszabályt, amikor az átruházást tartalmazó adásvételi szerződést az 1000 K vételárat meghaladó érték erejéig ajándékozási szerződésnek minősítette. Ezek alapján helyesen állapította meg a fellebbezési bíróság, hogy a felperes, mint atyjának az egyedüli törvényes leszármazója az alperesek részére tett vagyonátruházási szerződéssel szemben kötelesrészt követelhet és hogy a kötelesrész kiszámításának alapjául az 1917. május 4. napján kelt szerződéssel az alperesekre átruházott, a nemesvámosi 40. sz. tjkvből a 2635. sz. tjkvbe átvitt hrsz. és az örökhagyó hagyatékában maradt, a nemesvámosi 40. sz. tjkvben hrsz. ingatlanok szolgálnak. Felperes a felülvizsgálati kérelmében azt kérte, hogy a fellebbezési bíróság ítéletének megváltoztatásával az elsőbíróságnak a kötelesrészt készpénzben megállapító ítélete hagyassék helyben, a felülvizsgálati tárgyaláson azonban már kötelesrészét természetben kérte megítélni, esetleg a kötelesrész értékét magasabb összegben megállapítani. Az öröklési és a családi jog terén fennálló erkölcsi alapon nyugvó jogszabályok egyik fő alapelve az egyenlőség és kiegyenlítés. Ugy a törvény, mint az örökhagyó akarata által rendelt háromlás esetében az osztálynál ez az elv érvényesül. Ezen alapszik a betudás, a kötelesrész intézménye, a közszerzeménynél a külön vagyon számításba vétele stb. Az osztálynál az előre kapott vagy elajándékozott vagyontárgyat az átadás, illetve az ajándékozás idejében volt érték alapulvételével kell számításba venni, ami a tulajdonjog intézményével függ össze. Ezek az értékek azonban a pénz mai belső értékével számítva a pénz leromlása következtében annyira csekélyek, hogy ha ezek figyelembevételével ejtetik meg az osztály, a kötelesrész megállapítása stb., az előbb említett jogelv nem érvényesülhet.