Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

30 Magánjogi Döntvénytár. A kir. Kúria jogi álláspontja szerint ugyanis, ha a férfi egy tapasztalatlan leányt házassági Ígérettel vesz reá arra, hogy vele nemileg közösüljön, akkor a férfinek ez a cselekedete a magánjogi értelemben vett csábítás fogalma alá esik s mint a nő erkölcsi épsége ellen elkövetett jogellenes és szándékos cselekedet kártérítésre kötelez akkor is, ha egyébként büntetendő cselekmény jelensége fenn nem is forog. Az, hogy a nő a közösülésbe beleegyezett, nem szüntetheti meg a férfi cselekményének jogellenes voltát, mert a férfi a nő beleegyezését épen a házassági ígérettel létesített bizalmas viszony kihasználásával szerezte meg. Ha pedig az ekként csábítással megejtett nő házasságon kívül gyermeket szül, akkor annak következtében, hogy a női becsületén esett mély csorba köztudomásúvá vált, a férjhez menetelének esélyei kétségkívül nagy mértékben csökkentek s így jövő sorsának és existentiájának biztosítása jelentékenyen megnehezedett, amiért is a nőnek ily módon közvetve okozott vagyoni hátrányért az illető férfi kártérítéssel tartozik. Minthogy adott esetben az irányadó tényállás szerint alperes a tapasztalatlan kiskorú alperest házassági Ígérettel vette reá arra, hogy vele nemileg érintkezzék s ennek következtében a kiskorú felperesnek.házasságon kívül gyermeke is születeti: ezért alperest kártérítési kötelezettség terheli azért a vagyoni hátrányért, amely a kiskorú felperest annak folytán érte, hogy az említett tények bekövetkeztében férjhezmenetele esélyeinek nagymérvű csökkenésével jövő sorsának és existentiájának biztosítása jelentékenyen meg van nehezítve. Minthogy pedig a fellebbezési bíróság az ekként kártérítéskép fizetendő összeg nagyságának meghatározásához szükséges — különösen a felek vagyoni viszonyaira vonatkozó — tényeket elfoglalt jogi álláspontjánál fogva ítéletében meg nem állapította: ezért a kir. Kúria a Pp. 391., 506. és 547. §-ok egybevetett rendelkezései értelmében ezúttal közbenszóló ítélettel csak alperes kártérítési kötelezettségét mondotta ki s a pert a kártérítés mennyiségének kérdéseben további tárgyalás és ítélethozatal végett a fellebbezési bírósághoz visszautasította. = Ad I. Állandó gyakorlat I. pl. Mjogi Dtár XV. 70., XIII. 99. — Ad II. A ptk. tvjav. Í468. §. alapján immár megszilárdult jogtétel; v. ö. Mjogi Dtár XI. 3. — Ad III. Figyelemreméltó, hogy a Kúria a férjhezmenetel megnehezüléséből eredő kárt vagyoni kárként veszi számításba. V. ö. ezzel szemben az. elhagyott menyasszonynak megítélt nem-vagyoni kárt. (Mjogi Dtár XIII. 81.,. XIV. 48., 49., XV. 50.)