Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Mayánjogi Döntvénytár. 21 t.-cikk °217. §-nak megfelelő alkalmazásával megállapítandó forgalmi értékét a felperesnek végrehajtás terhével megfizetni. . . . Indokok : I. ... Az elsőbíróság ítéletében foglalt részletezés mellett a hagyaték állagának értéke az örökhagyó elhalálozásakor kitett: 1. ingatlanokban együttvéve 98,-294 K 96 f; 2. ingókban 15,000 K; összesen: 113,29i K 96 f-t. A kötelesrész kiszámításánál alapul szolgáló összérték megállapítása céljából a fennálló jogszabálynál fogva figyelembe jönnek : 1. az elsőrendű alperes által előre kápott 4231 K 70 f; 2. a felperes tartozása 1220 K 30 f; együtt 3452 K. A kiszámítási vagyonérték cselekvő állaga kitesz (113,294-96+5402) 118,746 K 96 f-t. Ebből levonandó a hagyatéki teher: 5600 K. Számítási tiszta érték 113,146 K 96 f. Az örökhagyó után leszármazó örökösként csak a felperes és elsőrendű alperes maradván, az I. T. Sz. 7. §-a értelmében a felperes kötelesrész — aránya: 1/Í. A felperes kötelesrésze ezek szerint: 113,146 K 96 f V* része: 28,286 K 74 f. A felperes tartozását betudva : 1220 K 30 f, a felperes kötelesrész igénye kitesz 27,066 K 44 f-t. Ebből a megfelelő arányosítási művelet után: a) az ingatlan vasyonra esik 23,417 K 74 f; b) az ingó vagyonra esik 368 K 70 f; együtt 27,066 K 44 f. Ez összegek arányában a hagyatéki vagyonból természetben va'ó kiadás esetén a felperest illeti: a) az elsőbírói ítéletben részletezett ingallanjutalékok 25/ioo-ada, vagyis 1/Í rész ; b) a hagyatéki ingóságoknak 18/ioo-ad része. II. . . . Az elsőbíróság a felperes keresetének a természetben való kiadására irányuló részét elutasította. A kötelesrésznek pénzben való kiegészítését az elsőrendű alperes nem ellenezte, ellenben a természetben való kiadást a felperes által el nem fogadott feltételhez kötötte. A kir. törvényszék a természetben való kiadást az erre vonatkozó megállapodás hiánya okából utasította el . . . A felperes keresetének a kötelesrész természetben való kiadására irányuló része a kir. ítélőtábla újabb gyakorlata szerint az I. T. Sz. 7. §-a alapján a törvényből folyóan és* az ítélet rendelkező részében meghatározott módon érvényesülhet . . . A kir. ítélőtábla a kötelesrésznek pénzbeli kiegyenlítése helyett, a vonatkozó ítéleti rendelkezés megváltoztatásával a következő indokokból határozott a rendelkező rész szerint. A kölelesrész pénzbeli kiegyenlítésére vonatkozó gyakorlattal szemben az I. T. Sz. 7. § ában lefektetve lévő tételes rendelkezésben a pénzbeli kiegyenlítésről szó nincsen, hanem a rendelkezés így szól: «E törvényes osztályrész felét teszi annak, amit a leszármazó örökösök az örökhagyó után ennek végrendelet nélküli halála esetére örökölnének.)) Hogy a készpénz kielégítési gyakorlat az anyagi igazsággal s illetőleg a gazdasági viszonyok folytán előtérbe nyomult természetben való kiadással kiegyenlíthető legyen: a kir. ítélőtábla ahhoz az elvi alapon nyugvó megoldáshoz jutott, hogy: a kötelesrész kiadására kötelezett választásától függő fellételes teljesítést állította fel és az örökség megnyíltakor fennforgott s hányadokban meghatározott kötelesrész értékének összegszerű meghatáro-