Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. 105 nem kapta meg remélt pénzét, amire az ügylet hatálytalaníttatott s ennek következtében ^ felperes 30 — 40,000 jugoszláv korona haszontól esett el. Az A) alatti okirat ama tartalmából, hogy az alperes a vételárhátraléknak a kikötött időben való nem fizetése esetére az 50,000 K kötbért kárpótlásul kötelezte fizetni, okszerűen következtethető, hogy az alperes a felperesnek előbb említett ügyletéről tudva az 50.000 K kötbért, annak a kárnak a kárpótlásául kötelezte fizetni, amelyet a felperes esetleg abból fog szenvedni, hogyha a felperes a maga kötelezettségének amiatt nem tehet eleget, mert az alperes nem tett eleget vételárhátralékfizetése iránti kötelezettségének. Következéskép a jelen esetben az 1877. évi VIII. t.-c. 2. §-ában foglalt jogszabály alkalmazást nem nyerhet, alaptalan tehát az alperesnek az erre vonalközé panasza. A megállapított ítéleti tényállás szerint a felek 50,000 jugoszláv korona kötbér fizetésében állapodtak meg, azonban nincs tényállás arra nézve, hogy az alperes a kötbért kizárólag ebben a pénznemben kötelezte fizetni, helyes tehát a fellebbezési bíróságnak az a döntése, amely szerint az alperest a kötbérnek magyar koronákban való megfizetésére kötelezte. Köztudomású, de különben a felperesnek az 1922. november 28. napján tartott fellebbezési tárgyaláson tett átszámításából is kitűnik, hogy egy jugoszláv koronának két magyar korona s így 50,000 jugoszláv koronának 100,000 korona telelt meg. Jogszabály, hogy köztörvényi ügyekben a kötbér, ha az ahhoz az érdekhez mérten, aminek biztosítására kiköttetett, aránytalanul magas, a bíróság által megfelelően mérsékelhető; s minthogy az alperes ama kérelmében, hogy a felperes kötbér iránti keresetével utasíttassék el, bennfoglaltatik annak mérséklése iránti kérelem is: a kir. Kúria is az alább előadottakból kitűnően a kötbér összegét ahhoz az érdekhez viszonyítva, aminek biztosítására kiköttetett, aránytalanul magasnak, tehát azt mérséklendőnek találta, ennélfogva a felperesnek a csatlakozási kérelemben erre vonatkozó panasza alappal nem bír. Az alperesnek a kötbér megítélt összegére vonatkozó panasza azonban alapos. Ugyanis a felperesnek az az érdeke, amely ahhoz fűződött, hogy a vételárhátralékot a kikötött időben az alperestől megkapja, amint már fentebb is jeleztetett, az volt, hogy az általa egy vagon kékkőre kötött ügyletből kifolyóan őt terhelő vételárfizetési kötelezettségének eleget tehessen, nehogy annak továbbadásából származó haszontól elessék, ami a megállapított tényállás szerint 30—40,000 jugoszláv korona volt, amitől a felperes épen az alperes mulasztásából elesett, ennélfogva s mivel nincs