Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)

Magánjogi Döntvénytár. 93 fel, és ennek bizonyítására tanúként kiskorú leánygyermeküket is ki fogja hallgattatni. Felperes az alperes eme vitatott magatartásának a bizonyítására tanukra hivatkozott. Amennyiben e tanuk vallomása bizonyítékot szolgáltatott volna arra, hogy az alperes törvényes hitveséről oly híreket terjesztett, melyek erkölcsi és társadalmi helyzetét aláásni voltak alkalmasak, s felperes e hírek miatt támadt izgalmának a hatása alatt, e hírek által veszélyeztetett jövő sorsa miatt érzett aggodalomtól eltelve és a kilátásba helyezett botrányos házassági bonlóper lefolytatásától való félelmében fogadott el az alperes kezdeményezésére oly ügyletet, mely életviszonyaira és gazdasági helyzetére nyilván káros, úgy az alperes eme jogellenes magatartásával okozati összefüggésben álló lelki kényszer folytán korlátolt akaratelhatározással elfogadott okiratot a maga egészében sikerrel támadhatná meg. Ennek dacára a fellebbezési bíróság nem sértett jogszabályt azzal, hogy a felperes által megajánlott tanubizonyítás felvételét mellőzte, s azt sem tette vizsgálat tárgyává, hogy a felperes közszerzeményi igényének végleges kiegyenlítéséül átengedett vagyon a házassági életközösség megszűnésekor a házastársak birtokában megvolt szerzeményi vagyonhoz viszonyítva mily értéket képviselt; mert a peresfelek, mint volt házastársak, az A) alatti egyezségben vitás vagyoni viszonyaikat a házasság megszűnése esetére véglegesen rendezték, az egyezség tehát úgy tartalmánál, mint intézkedéseinek kölcsönösségén alapuló összefüggésénél fogva egységes egész, következőleg a felek célba vett akaratához képest csak egységesen állhat meg, s a törvényes előfeltételek fennforgása esetén csak egységesen hatálytalanítható, egyes kiszakított rendelkezései azonban a többiek érvénybentartásával önálló megtámadás alapjául nem szolgálhatnak; mert továbbá felperes a fellebbezési bíróságnak meg nem támadott ítéleti tényállása szerint az alperesnek az okirat alapján nyújtott egyes szolgáltatásait egyébként is elfogadta, sőt e szolgáltatások teljesítése iránt a megtámadott jogügylet alapján az alperes ellen pert tett folyamatba, s úgy e tényéből, mint abból az elismert magatartásából, hogy az egyezségnek hatálytalanítása iránt a pert minden elfogadható ok nélkül csak másfél év után indította meg, okszerű a következtetés arra, hogy felperes az egyezség érvényét utólag elismerte, illetve megtámadási jogáról lemondott, Joghatályos lemondás esetében pedig a felperes az A) alatti egyezséget a maga egészében sem támadhatta volna meg, következőleg a fellebbezési bíróság nem sértett anyagi jogot azzal,