Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVII. kötet (Budapest, 1925)
SS Magánjogi Döntvénytár. — Záróakkordja a fent ö5. sz. a. közölt jogvitának. Közben az alperes a Kúria V. tanácsának elnöke (és maga a tanács) ellen kizárási kérelmet adott be elfogultság címén, melyet a tanács nagyérdemű elnökének, mint a Magánjog Tára szerkesztőjének, az esetről Magánjog Tára V. 88—37. sorszám eseteihez irt ismertetésében látott fennforogni. Erről a közbülső incidensről lásd a Magánjog Tára V. 40. sorsz. a. ismertetést. A Kúria a kizárási kérelmet elutasította és így az V. tanács a kérdés érdemében végleg dönthetett. A fenti I. a. tétel odalátszik mutatni, hogy az ügyletnek a feltételezés meghiúsulásából folyó hatálytalanítása az obligatio judicati-ra is kihat, vagyis akkor is hatályos, ha az ügylet alapján marasztaló ítélet hozatott. Holott a Kúria eddig az obi. judicati változhatatlansága elvén állt, v. ö. erről Mjogi Dtár X. 25—26. esetet és jegyzetét. Meghiúsult feltételezés hatása: Mjogi Dtár XIV. 22., 23., 87.; XV. 18.. 19., 2o., 86. sz. — Ad II. Jogerővel való visszaélés : Mjogi Dtár VIII. 60. Általában a joggal való visszaélésről P. H. T. 459—160., Mjogi Dtár I. 186.; VI. 44.; X. 207.; XII. 28. — Ad III. Figyelemreméltó állásfoglalás a törvény és bíró viszonyához. 59. /. Az Ideigl. Törvénykezési Szabályok hatályának kezdőpontja 1861. július 23-ika. — II. Ha az előörökös az utóörökös előtt hal meg, az utóöröklési jog megszűnik, hacsak a végrendeletből nem állapitható meg a vég rendelkezőnek az az akarata, hogy az utóörökös rendelést nem csupán az utóörökösül megjelölt személyre szorította, hanem azt annak lemenőire is kiterjeszteni kívánta. — ///. Az a vélelem, hogy az örökhagyó az utóörökösnek az előörökös előtt való elhalálozása esetére az utóörökös lemenőit kívánta kedvezményezni, csak abban az esetben forog fenn, ha az utóörökösnek kijelölt személy az örökhagyóval törvényes vérségi kapcsolatban áll. — IV. Nem áll fenn ez a vélelem az örökhagyónak házasságon kívüli nemzésből származó quermeke javára. „, . Jii J (Kúria 1924. ápc 8. P. I. 1024/19-23. sz.) Indokok: A fellebbezési bíróság helyes megállapítása szerint a magyar igazságszolgáltatás szervezése végett összehívott országos értekezlet az 1861. évi január 23-tól március 4-ig tartolt tanácskozásain készítette el az ideiglenes törvénykezési szabályokat és azokat az országgyűlés elé terjesztene. A képviselőház ezeket a szabályokat 1861. évi június 22-én, majd július 1-én a főrendiház is a bíróságok által eljárásaiknál követendő szabályként ajánlotta, 1861. évi július 20-án azokat Ő Felsége is helybenhagyta.