Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. 67 süljön, vagy pedig hibáján kívül méltánytalan helyzetbe kerüljön. Es épen ez utóbbi indokokból a fellebbezési bíróság jogszabályt sértett, amidőn a gazdasági leheletlenülés esetét az alperes javára meg nem állapította s alperes teljesítési kötelezettségét megállapította. Ali ez annyival inkább, mert az alperes csupán a valutakülönbséget igényelte s ezt csak 100%-ra tette, már pedig köztudomású, hogy a korona értéke 1919. évi ápr. havától ugyanazon évi aug. haváig 100 K-ként 20-on felüli frankról 11 frankra, 1919. évi október végéig pedig 5 50 frankra, tehát jelenlékenyen, belföldi vásárló ereje pedig szintén tetemesen csökkent, amint ez nyilvánvaló a szakértőknek a jelen perben adott abból a véleményéből, amelynek alapján a fellebbezési bíróság megállapította, hogy egyfelől az építési anyagok ára ugyanezen idő alatt 17a—31 ^-szeresével emelkedett az 1919. évi áprilisi áraknak, és másfelől, hogy az anyag áremelkedése folytán az ingatlanok és illetőleg az épületek értéke is ugyanezen idő alatt a másfélszeresével emelkedett. A dolog ilyen állásában alperes igénye sem jogosulatlannak, sem túlzottnak nem tekinthető és ha felperes azt egyáltalában teljesíteni nem akarta, annak azt a következményét, hogy alperes a szerződést teljesíteni nem volt köteles, egyedül ő tartozik viselni. Alperes teljesítési kötelezettsége megállapítható nem lévén, az előbbi állapot állítandó helyre. Ez azonban nem eszközölhető másként, mint, ha alperes a felvett vételáron felül a felvett vételár valutadifferenciáját is megtéríti. Alperes ugyanis az által, hogy vételárrészletet felvett s ezt utóbb a felperesnek meg nem fizette, sem bírói letétbe a felperes javára nem helyezte, ezt a felperestől elvonta s ez elvonás folytán felperes a valutakülönbség erejéig károsodott. E részben irányadó volt, hogy alperes a felperes által fizetett vételárrészletet saját könyvkivonata szerint 1919. márc. 21-én kapta meg, illetve azzal ettől az időponttól rendelkezhetett s így az ettől az időponttól lett a felperestől elvonva, aminek következménye, hogy az ettől az időponttól a fizetésig felmerült pénzértékkülönbözetet is tartozik az alperes a felperesnek megtéríteni. A kamatra vonatkozó rendelkezés azon alapul, hogy alperes a 100,000 K-t 1919. márciustól haszonélvezte s így annak kamatát ettől az időponttól megtéríteni tartozik. A pénzértékkülönbözet az előbbi állapot helyreállítására kártérítésképen jelentkezvén, minthogy az előbbi állapot csak a jelen ítélettel lett helyreállítva, az említett különbözei után kamat megítélhető nem volt, magától értetődvén, hogy a lejárattól mától számított 15 nap multával ettől az összegtől is kamat jár. 5*