Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. relo az ügylettől bánatpénzének elvesztése mellett visszaléphet. Az adott esetben tehát a magánjognak a bánatpénzre vonatkozó általános rendelkezései alkalmazást nem nyerhetnek. De nem nyerhetnek alkalmazást az 1875: XXXVII. tc. 278. és 279. §-ainak rendelkezései sem; mert: az ingatlanok haszonbérlete tárgyában kötött ügyletek a most idézett törvény 262. §-a értelmében kereskedelmi ügyleteknek nem tekinthetők. Ezek szerint a fellebbezési bíróság nyilván az anyagi jogot sértette akkor, amikor felperest a 3717 K-át meghaladó kártérítésre irányuló keresetével elutasította. A felperes kárigénye abból a különbözeti összegből áll, amely az alperes által felajánlott és a későbbi árverés során elért haszonbéri összeg között a 3717 K levonása mellett jelentkezik s amely a meg nem támadott tényállás szerint 26,775 K-át tesz ki. 56. /. Korábbi adásvétel mint a későbbi vevő tulajdonszerzésének akadálya. — //. A telekkönyv csak a jóhiszemben szerzett nyilvánkönyvi jogot védi. (Kúria 1923. febr. 14. P. V. 3967/1922. sz.) Indokok: A per folyamán elsőrendű alperes maga is beismerte azt, hogy a javára bekebelezett tulajdonjognak alapul szolgált adásvételi szerződés írásba foglalása előtt V. Lajos felperes adásvételi szerződésének felmutatása mellett, már figyelmeztette őt, hogy a kérdésben forgó ingatlanokat íelperes és elhalt férje előbb megvették s hogy az előbb érintett szerződés 4. pontja intézkedést is foglal magában arra az esetre, ha a kérdéses ingatlanokra vonatkozólag elsőrendű alperessel szemben felperes tulajdoni igénnyel lépne fel. Tekintve, hogy ezek szerint felperes a tulajdonjog megszerzése és javára történt bekebelezése előtt már elkészült arra, hogy felperes élőbbről szerzettnek vitatott, de nyilvánkönyvileg még keresztül nem vitt tulajdonjogát esetleg érvényesíteni akarja s ha e tudatban saját vételi ügyletét a tulajdonjog nyilvánkönyvi bekebelezésével is befejezéshez juttatta, akkor alperes felperesnek ellene emelt kereseti követelése elhárítására alkalmas jóhiszeműségre sikerrel nem hivatkozhatik. Minthogy a fentiek szerint elsőrendű alperes jóhiszemben nyilvánkönyvi jogot nyert tulajdonosnak nem tekinthető, s mert a telekkönyv csak a jóhiszemben szerzett nyilvánkönyvi jogot védi; ugyanazért a fellebbezési bíróságnak az az ítéleti rendelkezése, amely szerint felperes kereseti kérelmének helyt adva, elsőrendű alperest annak tűrésére kötelezte, hogy a kereseti ingatlanok tulajdonjoga felperes s az általa képviselt kiskorú gyermekek javára bekebeleztessék, az anyagi jognak megfelel.