Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

80 Ma g ánjog i Dont vén ylár. (Kúria 1923. jan. 24. P. III. 2489/1922. sz.) Indokok : A felperesek és az alperes jogelőde néhai F. Ferenc között az utóbbinak kenézlői ingatlanai tekintetében 1898. évi július 16-án létrejött s a keresethez kivonatos másolatban A) alatt csatolt haszonbérleti szerződés 6. pontja szerint felperes haszonbérlök új épületeknek saját költségükön való emelésére és arra jogosíttattak fel, hogy az általuk emelt épületeket, amennyiben azok a haszonbérbeadó tulajdonos állal a bérlet lejártakor becsértékben át nem vétetnének, annak idején elhordhatják. Nem vitás, hogy felperesek az ingatlanoknak 1919. márc. 4-én alperes részére történt átadásakor az általuk építtetett két dohánypajtát alperesnek átvételre felajánlották, de alperes ezt az ajánlatot nem fogadta el, ellenben 1919. évi dohánytermését a kérdéses pajtákba berakatta, felperesek perbeli képviselőjének 1919. évi november 20-án megbízottjához intézett C) alatti levelére pedig ugyanazon hó 25-én megbízottja útján E) alatti levelében azt válaszolta, hogy felperesek a dohánypajlákat a dohány beadása után elszállíthatják. A fellebbezési bíróságnak meg nem támadott ítéleti tényállása szerint alperes megbizoltja 1920. évi okt. 31-én — tehát a per folyama alatt, de még az elsőbírósági ítélet meghozatala előtt — G) alatt mellékelt levelében tudatla felperesekkel, hogy a pajták elvitelét nem engedi meg, mert azokra nézve élni kiván az 5440/1920. M. E. számú kormányrendeletben megállapított megtartási joggal. E tényállásra való tekintettel az a vitás felek között, hogy alperes az általa átveti dohánypajták értéke fejében mennyit köteles felperesnek fizetni. A fellebbezési bíróság e címen 129,672 K 50 f-nek, vagyis annak az összegnek a fizetésére kötelezte az alperest, amennyiben a meghallgatott szakértők a pajtáknak 1919 aug. 1-én volt forgalmi becsértékét megállapították. Alperes panasza szerint az 5440/1920. M. E. és 6270/1921. M. E. számú kormányrendeletek 11. §-ának anyagjogi rendelkezéseit sértette meg a fellebbezési bíróság azzal, hogy felperesek javára a pajták forgalmi becsértékét ítélte meg; az indítványozóit bizonyílásfelvétel mellőzésével pedig eljárási szabályt sértett. Az idézett rendeletek 11. §-ának az ár megállapítására vonatkozó intézkedései csak akkor alkalmazhatók, ha a szerződés másként nem rendelkezik. Minthogy azonban a haszonbérleti szerződésnek fent ismertetett rendelkezése értelmében az alperes becsértékben veheti át a felperesek által a saját költségükön emelt épületeket: nem sértett anyagi jogszabályt a fellebbezési bíróság azzal, hogy az alperes