Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. ződésnek az előbb már idézett 11. pontjában foglalt rendelkezése szerint is, az eladó F. Géza gondnokoltra nézve csak akkor válhatott joghatályossá, amikor azt a gyámhatóság jóváhagyási záradékkal is már ellátta. Enélkül tehát a 291/árv. 1919. sz. véghatározatban foglalt jóváhagyásnak a gondnokoltat, s ennek örökösét kötelező joghatálya nincsen. De hogy ezen jóváhagyási záradéknak, mint a gondnokolt akaratát kiegészítő jognyilatkozatnak magára a szerződésre való reávezetése nélkül ez a szerződés érvénytelen, kitűnik abból is, hogy ezen jóváhagyási záradék nélkül az eladónak eladási jognyilatkozata a szerződésben nem foglaltatnék, már pedig ennek hiányában az adásvételi jogügylet — miután annak érvényességéhez a 4420/M. E. 1918. számú rendelet értelmében annak írásba foglalása kívántatik meg — érvényesen írásba foglaltnak nem tekinthető, mert a jogügylet csak akkor van írásba foglalva, ha az elfogadási, illetve jóváhagyási nyilatkozat is magára az okiratra rá van vezetve. Ezekhez képest a szóbanforgó adásvételi szerződés — a gyámhatósági jogerős jóváhagyás hiánya miatt — érvénytelen lévén, érvénytelen az annak alapján alperes javára eszközölt telekkönyvi bekebelezés is, s így annak törlését alperes tűrni köteles. E részben nem bír jelentőséggel az, hogy a gondnokolt F. Gézának az örököse épen az ő volt gondnoka : a felperes. A gondnokolt kötelezettsége u. i. a gondnok személyétől független lévén, az a gondnokot csak az esetben terheli, ha e részben ő ahhoz a saját személyében, tehát nemcsak mint gondnok, kifejezetten hozzájárult; az örökös kötelezettsége pedig nem lehet nagyobb, mint a jogelődnek az örökség megnyíltakor fennállott kötelezettsége ; ha tehát ez a kötelezettség, mint a jelen esetben, az örökség megnyíltakor a gondnokoltat terhelőén még nem jött létre érvényesen, az az örökösre át nem származhatott s az örökös külön hozzájárulása nélkül utóbb már nem is jöhet létre. Igaz, hogy a szerződést a felperes aláírta, ámde ezt csak gondnoki minőségében tette s így ez az aláírás a gyámhatósági jóváhagyásnak a szerződésre vezetését nemcsak azért nem pótolhatja, mert ez a rávezetés a fentiek értelmében az ügylet érvényességi feltételeként volt kikötve, hanem azért sem, mert ez a reávezetés a fentiek szerint a gondnokolt akaratkijelenlésének lényeges, tehát olyan alkatrészét képezi, amely nélkül az ügylethez szükséges akaralkijelentés megtörténtnek nem tekinthető, s e részben az, hogy a jóváhagyási záradéknak a szerződésre való reávezetése milyen okból maradt el, a felperesre, mint örökösre nézve csak az esetben bírna jelentőséggel, ha ő volna az oka annak, hogy a jóváhagyási záradék a gondnokolt haláláig a szer-