Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Magánjogi Döntvénytár. szabálya az, hogy a kár uiselése mindkét felei a saját vétkességi foka arányában terheli. (Kúria 1922. máj. 26. P. VI. 361/1922. sz.) = V. ö. optk. 1304., Ptk. tvjav. 883. §.; Grosschmid (Zsögöd) Fejezetek I. 69. §. 15—16. jegyz. 19. Ha a sérült a baleset folytán csökkent testi munkaképességének pótlásául magasabb kiképzésre van ráutalva: a vasút e kiképzés költségeiért is felelős. (Kúria 1922. okt. 18. P. VI. 1765/1922. sz,) indokok: Az 1874: XVIII. t.-c. 2. §-ának rendelkezései értelmében a vasúti vállalat azokat a vagyoni hátrányokat is tartozik kárpótolni, melyek a sérültre a sérülés következtében keresetképességének a csökkenéséből hárulnak. Felperes társadalmi helyzeténél fogva rendszerint a kézierővel kifejtendő munka által szerzendő keresményre utaknak tekintendő. Ámde ez a fizikai erő kifejtése útján érvényesülő munkaképessége zsenge koránál fogva a baleset idejében még kifejlődve nem volt és ennek kifejlődése a megállapított tényállás szerint többé nem is remélhető és az csakis a szellemi munkabírással nyerendett erővel pótolható. A mai gazdasági és társadalmi viszonyok mellett nem lévén szokatlan dolog az, hogy a kk. felperes szülőihez hasonló életkörülmények között élő személyek gyermekei középiskolát látogassanak, a felperes joggal követelheti eme reá nézve épen a baleset folytán előállott rendkívüli költségeinek, mint ezidőszerinti nyilvánvaló kárának a megtérítését annál is inkább, mert a baleset folytán szükségessé vált ilyen neveltetésre, erre különben a törvénynél fogva kötelezett szülői szegénységük miatt, mint helyzetüknél fogva ennek a fedezésére képtelenek, különben sem kötelesek. A fellebbezési bíróság tehát azzal, hogy ezeknek a költségeknek a megtérítésére az alperest kötelezte, a kártérítésre vonatkozó anyagi jog szabályainak megfelelt. = Magasabb kiképzés költsége természetes apa terhére. Mjogi Dtár XIV. U., XIII. 100. 20. Az utazó közönség fegyelmezetlensége, mint harmadik személyek elháríthatatlan cselekménye. (Kúria 1922. okt. 12. P. VI. 2280/1922. sz.)