Szaladits Károly (szerk.): Magánjogi döntvénytár XVI. kötet (Budapest, 1924)

Ki Magánjogi Döntvénytár. a haszonbérlőt előleges felmondással értesíteni, még pedig oly előleges felmondási idő kitűzésével, amelynek tartama lehetővé teszi azt, hogy a haszonbérlő a folyó gazdasági év végéig előálló terméseket beszedhesse és a következő gazdasági évre számítandóan gazdasági munkálatait beszüntethesse. Eme jogszabálynak alapul vételével azt a kérdést kell a per elbírálhatása véget eldönteni, történt-e az alperest eme jogszabály szerint megillető jog lényleges megvalósítására vezethető előlege* felmondás a felperes részéről? E vitás kérdés eldöntésénél a kir. Kúria arra a jogi álláspontra helyezkedett, hogy a haszonbérleti jogviszonyt felmondani nemcsak a felmondás világos kifejezésével, hanem a felmondani kívánónak oly tartalmú kijelentéseivel és tényeivel is lehet, amelyek a kisérő ténykörülményekkel egybevetve, nyilván a felmondásra irányuló célzat fennlétére vallanak. Tekintve már most, hogy a fellebbezési bíróságnak e részben meg nem támadott ítéleti tényállása szerint felperes 1921. évi július 2. hetében már kijelentelte alperesnek, hogy rendelkezési jogánál fogva a per tárgyául szolgáló ingatlanokat másnak adta haszonbérbe és eme kijelentése komolyságának megfelelő az a további tényállás is, hogy az új haszonbérlő a következő gazdasági évre a szükséges őszi munkálatokat meg is kezdette, amidőn pedig emiatt alperes tiltakozott, felperes 1921. szeptember 15-én bírói jogsegélyt is vett igénybe, tekintve továbbá, hogy mindezek az őszi munkálatoknak alperes részéről való megkezdése és a termések teljes betakarítása előtt történtek, az pedig nem vitás, hogy alperes az akkor folyó gazdasági év végéig előállott terméseket beszedte, a kir. Kúria ebből a tényállásból arra a jogi meggyőződésre jutott, hogy felperes a haszonbérleti jogv iszonyra nézve kellő időben kifejtett oly magatartást tanúsított, amellyel nyilvánvalóan a haszonbérleti jogviszony felmondását célozta alperesnek értésére adni, habár a ((felmondás)) szót nem használta. Minthogy pedig felperesnek a haszonbérleti jogviszony felmondását magukban foglaló és kifejező magatartásai az 1921. évi július 2. hetében kezdődtek és ennélfogva alperes az akkor folyó gazdasági év végéig előállott termés beszedésére vonatkozó jogát gyakorolta is; a kir. Kúria a felmondást a fent hivatkozott jogszabálynak megfelelő, tehát joghatályos felmondásnak állapította meg. Mindezekből jogszerűen az következik, hogy alperesnek a haszonbérlemény állagát az akkor folyó gazdasági év leteltekor, vagyis 1921. szeptember 30-án a felperes rendelkezésére és birtokába kellelt volna bocsátani. = A gazdasági év oszthatatlanságának elvét t. Dlár III. f. XIV. 2. (P. H. T. 139.), Dtár IV. f. II. 247., Mjogi Dtár IX. 102., P. H. T. 132., Mjogi Dtár XIII U9.; ellenk. haszonbérlő hibája esetén Mjogi Dtár XIII. 71].